Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - Koncsol László: Pozsonyi beszélgetés Páskándi Gézával
Koncsol László pozsonyi beszélgetés Páskándi Gézával Kérdés: Tudom, hogy mind a három műfajban, a lírában, a drámában és az epikában járatos vagy. Hogy egyezteted a három műfajt? Válasz: Mint ahogy az ember általában minden érzést szeret kipróbálni, ugyanígy én is a műfajokat. Számomra a három műfaj az írásművészet három nagyobb dimenziója. Az epika a hosszúságé, a magasság a líra, a mélység pedig a dráma. Ügy is vehetem, hogy az epika hosszúságvonala a szukcesszív idő vonalához asszociálható, a dráma mélységi dimenzionalitása a szimultán időhöz, a líra magasság- vonala pedig azt jelképezi számomra, hogy a költészet ennek az általam elképzelt koordinátának az origópontjában áll, a metszésponton, ahonnan végeredményben minden műfaj kiindul. Ezt irodalomtörténeti példákkal is meg tudnám világítani: az ősmítoszok, a szertartások énekei, a munkadalok mind-mind magukban hordozzák az epika és a dráma csíráit is. A lírát azért hasonlítom a magasságdimenzóhoz, mert hiszen „költő szeme földről az égre villan“, és fordítva. Vagyis a fogalmi valóságot, a fogalmakban lételő valóságot és az érzékit egyszerre kívánja képvi - selni (kifejezni). A líra az érzéki legrövidebb útja az absztrakthoz, és az absztrakt legrövidebb csapása vissza az érzékihez. (Pl. a metafora.) Természetesen mindennek, amit mondottam, főként hasonlatértéke van. K.: Hány könyved jelent meg? Mi a címük? V.: Verseskönyveim: Piros madár (1956), Holdbumeráng (1966). Novellák: Üvegek (1968). Meséskönyvek: Tündérek szakácskönyve (1965), Szebb a páva, mint a pulyka (1969). Drámák: A király köve (Pügmalión és Galatea), ez évben mutatta be elég szép sikerrel a kolozsvári Állami Magyar Színház, ugyanez a három- felvonásosom kapta az Utunk múlt évi folyóiratdíját. A szatmári Állami Magyar Színház színre vitte egy jelenetemet, a címe: Külső zajok. Ezenkívül sokat fordítottam — főként verset — a klasszikus és kortárs román irodalomból. Ez évben jelenik meg a bukaresti Irodalmi Kiadó gondozásában A tű foka című verseskönyvem, az Ifjúsági Kiadó pedig most jelenteti meg a Zápfog király nem mosolyog című meséskönyvemet. K.: Miben látod a modernség lényegét? V.: Semmi esetre sem elsősorban egy új létérzés feltárásában, hiszen ezt klasszikus formában is meg lehetne ragadni, nem is tudományos és technikai szó- és fogalomkincs mondjuk lírába ömlesztésében, nem a hagyomány, az anyanyelv semmibevevésében, hanem a gondolatiság, a fogalmiság felé való törekvésben. K.: Mennyire ismered a csehszlovákiai magyar irodalmat? V.: Sajnos, csak kevéssé. De nagyon szeretném megismerni. Remélem, erre nemcsak személyes alkalom adódik, hanem intézményes, mondjuk könyvkiadói is. Olvastam a Szemle néhány számát, nagyon tetszik a szerkesztésmódja, egyik legérdekesebb irodalmi folyóiratunknak tartom. — Köszönöm válaszaidat. Érezd jól magad Pozsonyban! * Páskándi Géza (1933) romániai magyar költő, író.
