Irodalmi Szemle, 1969
1969/10
Amada László „Olyan vagyok, mint az remete kutya vagy a barátok szamara“ — így zsémbeskedik egyik levelében, öregséggel, betegséggel, bir- tokpörökkel küszködve felbári magányában az a költő, akinek egész élete gáláns udvari körökben, szerelmi és katonai kalandok közepette telt el. Versei, melyek a szépasszonyok körében kéziratban közkézen forogtak, a rokokó stílusát teremtették meg irodalmunkban. A kecsesség, a báj, a virtuozitás, a forma játékossága, a dallam mindenhatóságo áttörte a Gyöngyösi-féle merev hagyományokat, ám ugyanakkor tartalmában ellaposodott, csak a felületen maradt, ötletekre épült. A szavak néha csak dallamkitöltő, hangulatkeltő szerepet kaptak, akárcsak a huszadik századi francia dadaistáknál: Román stílusú templom az Amadék egykori birtokán, Ny ékvár konyhán „Him hum, Ham hum, Tim tűm tam tim turn! Szánd már, hogy majd megnémulok, Azért már egy szót sem szólok: Him hum, Ham hum, Tim turn tam tim turn.“ Egyetlen témát variál: a nehézkesebb téma, mint a és ez Amadénak egyetlen jegyzi meg találóan Szerb Antal. Legnépszerűbb verse, mely dacolt az idővel, a T obor zó (,,A szép lovas katonának“); közvetlen élményeit, a katonaélet színeit elevenítette fel benne, s valószínűleg a népköltészet is termékenyítőén hatott rá. A forma és a tartalom tökéletes harmóniája cseng a versben. Arany János is megzenésítette. Csallóközben élt. Gyakran rándult fel Pozsonyba. A tájról, a népről keveset vallanak a versei. Ozsvald Arpád • cn • M Korabeli magyar kártya Amadé Toborzójának kézirata ^ Fényképek © Csáder László
