Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - FIGYELŐ - Tóth László: Orbán Ottó: Búcsú Betlehemtől
gánhangzónak megvan a maga dallama. Figyeljük meg egyiik szerelmes énekét: „rettenetes a te fényed futni igyekeztem megakadt a lábam kölyök-viz&kben fényes arc fényes arc egy szegénytől mit akarsz sípol a vonatom futok napkeletnek“. A sorokban vagy a magas, vagy a mély magánhangzók dominálnak. Egy sorban soha sincs kettőnél több másnemű magánhangzó. Érdekes Négy kis táncának a szerkezeti fölépítése: az első tánc ballada! hangulatát és frekvenciáját növelilk a sorok közé épített fájdalmas jajkiáltások. Aztán még inkább ko- morodiik a téma, de a felkiáltások már vidámabbak lesznek (haja haja haja haj). A Homokvár megírásához egy-egy népdal, vagy éppen gyerekvers adta a játékos ötletet (Hollandi dal, Halászok, Torreádor, Muzsikus). A Keringő Strauss fülbemászó muzsikáját idézi: „te édes ág te édes ég a bácsikák a nénikék sohase már sohase már a nénikék a bácsikák pamm vissza már pamm vissza már te nyári ég te nyári ág“ Memoár és szándék. Emlékezés és megvalósulás Orbán költészete, de ennék a megvalósulásnak nem a ponttevés a funkciója, hanem újabb távlatokat nyit a költő, az olvasó és a költészet számára. Tóth László Jakoby Gyula: Csodavárók (olaj)
