Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - HAGYOMÁNY - Krammer Jenő: A stifteri „szelíd törvény” és Fábry Zoltán
ről, Heymröl és Traklról, Barlachról és Kafkáról, Thomas Marínról, Brechtről és Radnótiról, de sose jutottam hozzá. Minden adottságom megvolt hozzá: anyagbőség és tisztító magány. A szellem sok táján bolyongtam, de a bizonyító esszé nem született meg.“* Mert az erők másfelé kellettek, leikötötte őket a szigorú korparancs és Ady Endre tes- tamentumos szava: „S azért, kik még vagytok, őrzőn, árván, Őrzők, vigyázzatok a strázsán.“ A fenti nosztalgikus sorokban Is első helyen Stiftert említi Fábry Zoltán, ez bizonyítja, mennyire közel érezte magához, milyen szíve szerint való volt „szelíd törvénye“. Ezen a tényen lemérhetjük az áldozatot, amelyet Fábry Zoltán antifasiszta küldetésének maradéktalan betöltése érdekében hozott. Gondolom, jóleső érzés számára, hogy a Stifter Intézet szimpozioniján 'megint egyszer a „szelíd törvény“ jegyéiben találkozott szeretett írójával. A Stifter-irodalom meg magyar vonatkozással bővült, ami annyival örvendete- sebb, mert ugyancsak kevés van belőle. Stifternek művei életében ugyan nagyabbára Heckenast Gusztávnál jelentek meg, akihez meleg barátság fűzte. Sok Stifter-mű e«lső kiadásán Pest neve áll. Feleségének édesapja Miskolcról származott. Feltételezhető lenne tehát, hogy életében többféle kapcsolata volt a magyarokhoz. Ez azonban nem így van. Egyetlen magyar tárgyú novellája, a Brigitta9 is stilizált magyarországi tájra vezet, és utópisztikus helyzetet varázsol. Földes-urakról szól, akik valamiféle szövetségbe tömörülnek, hogy megjavítsák a gazdálkodás feltételeit, s így az országnak többet termeljenek, és dolgozóiknak is jobb életet biztosítsanak. Patriarchális viszony fűzi egybe az „uraságot“ és a „cselédnépet“, együtt étkeznek, a hang is szívélyes, meleg köztük. Egyetlen mondat azért mintha elárulná, hogy Stifter ismeri a magyar történelmi fejlődést. Egyik regényhőse a következőket mondja német vendégének: „Azt hiszem — szólt egykor —, hogy ez ország földével ily bánásmódot kell követnünk. Alkotmányunk és [történetünk igen régi, de még sok tennivaló van hátra; mi mint emlékkönyvben d virág, úgy maradtunk 'fenn .. ."lfl A német vendég érkezésekor viszont így jellemzi a magyar pusztát: „nyolcadnapra egy pusztára értem, oly nagyszerű és kietlenre, minőket Magyarország még mindig fölmutathat.“"- A történet magja ugyan szerelmi, házassági probléma. Brigitta csúnya leány volt, ez magábazárkódóvá, igen érzékennyé teszi. Egy fiatalember, Murai, mégis őt szereti meg, s nem másik két szép nővére közül választ feleséget. Úgy látszik, boldog házasság indul, fiuk is születik, de azután hirtelen válságba jut a viszonyuk, a férfi elhagyja feleségét. Hosszú idő után imint szomszéd birtokosok kerülnek megint egymás közelébe, de Brigitta már nem tud hinni; csak szakmatársi alapon nyugvó barátságot akar. Amikor azonban Murai saját élete kockáztatásával menti meg fiukat, s apai sze- retete kétségtelenül megnyilatkozik, megint feleségként áll Murai mellé. Magyarra nagyon keveset fordítottak Stifterből. Az első novellagyűjteményt még 1862- ben Heckenast Gusztáv adta ki Költői vázlatok címmel.'2 Ebben a következő novellákat találjuk: A puszta falu [Das Heidedorf), Az őserdő (Dér Hodhwald), Brigitta (Brigitta), A léghajó (Dér Condor), Két testvér (Zwei Söhwestern), Karácsonyéj (Berg-Kristall). Említsük meg, hogy A léghajó Stifter egyik első novellája, amelyre felfigyeltek. Léghajóról szól, amelyben egy bátor leány a magasba emelkedik, és Stifter mesterien írja le, milyennek látja onnan — szinte korát megelőző űrhajósszemimel — a földet. Ugyanolyan mesterien, művészi bravúrral örökített meg Stifter későbben egy teljes napfogyatkozást is. A Költői vázlatok után — főleg az Olcsó Könyvtár kiadásában — jelent meg a novellákból egy-egy. A léghajó 1907-foen új fordításban, A Kondor címmel. Fordítója: B. K. 8 F. Z. Stószi délelöttök. 278. o. 9 Brigitta. Beszély. Irta Stifter Adalbert, Németből fordította B. J. Budapest, 1877, Franklin Társulat, 34. o. 10 uo. 5. o. 11 Költői vázlatok, írta Stifter Adalbert, Németből, Pest, kiadja Heckenast Gusztáv, MDCCCLXII, Nyomtatott Landerer és Heckenastnál. 12 Adalbert Stifter: A pusztai falu. Németből fordította Szabó Lőrinc, Gyoma, 1921, Kner Izidor Könyvnyomtató Kiadása.
