Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - Varga Imre: Két vers
szétszórtam a mannát ahogy a bőrömön írva volt és a négy srác flamingót szorít a hasához mintha beleinket pengetné ujjuk mózes szemében álmosan kelepel a kilátótorony és tenyeréből lassan és tenyeréből lassan elindul damaszkusz ÉS OTT CSAK HOMOK VAN ÉS OTT CSAK HOMOK ÉS HOMOK ÉS ALATTUNK ÉS FELETTÜNK és a történelem a próféta kezében maradt ez a két gyűrött betű fiaim mit kezdjünk az idegenekkel mit is kezdhetünk a meg nem tett utakkal ha tenyerünkben nem marad bizonyítéknak tenger a kilátótorony leül a tűzhöz a sókristályban pedig mozdulatlanok a királyok hiába küldenek jeleket a mandzsettagombok az istenek közönnyel szopják a kekszet mindez egy bizonytalan játszma s az ámulattól mózes kezében zümmögni kezd a két betű És rajzolt tamburinban Foghangok párzanak Mielőtt a nevemhez érek hónom alatt felkel a zöldbab — Én gyönge metafora Az éghez kékülök Szótáramból megszökött matamata (Chelys fimbriata, teknős) és helyébe költözött Egy „menő“ kronométer Hogy enyhítse a zavart fogalmaim között Ginsberg tüdejében bár ő nem is tud róla Tovább nő a két útifű És korong-tenyerén a lemezjátszó tűje Hirtelen megszakadt » Elkezdődött a mítosz: A gitárt John Lennon átnyújtja Évának És Sámson rendületlenül dobolja a „STEPPIN STONE“-t Rajzolt tamburinban Foghangok párzanak » Matamata a teknős Akár a térkép Ätlesett az időn történelem a harminc ezüstpénzhez mítosz Varga Imre
