Irodalmi Szemle, 1969

1969/9 - Kopasz Csilla: Katonák

Katonák. Zsuzsi sok katonát látott már életében.

Néhány hónapja jöttek ide a nagymaimáékhoz. Alighogy véget ért a háború, anya felpakolta őket, és ideutaztak. A csomagolás nem sok gonddal járt, mert ez a kevés megmaradt holmi egy batyuba belefért.

Zsuzsi élénken emlékszik egy katonára. Még most is remeg, ha rágondol. Kint játszott az udvaron — javában folyt még a háború —, s annyira belemerült a játékba, ihogy észre se vette a feje fölött elzúgó gépeket. Utána rögtön felsikoltott a sziréna. Anya rémülten szaladt ki a lakásból, kétségbeesetten kiáltozta a nevét. Zsuzsi felegyenesedett, anya hozzárohant, s a kezénél fogva vonszolta befelé. Öcsi az utcai szobában aludt. Anya odaszaladt, karjába kapta a kisfiút, s ahogy felemelte, a szeme rémülten tapadt az ágyacska fölött tátongó lyukra, majd az ablakra. A földön üvegcserepek, a szoba sarkában pedig egy puskagolyó. Anya magához szorította öcsit, megragadta Zsuzsi kezét, és lefutottak a pincébe. Milyen jól ismerte már a járást! Egy lépcsőfok, a második, három, négy öt, most következik az utolsó, és már lent is vagyunk. Iszonyatos a sötétség. Erősebben kell anya kezét szorítani, ebből kell biztonságot meríteni. Most balra kanyarodunk, vigyázz meg ne botolj valamiben, mondja anya, Zsuzsi kinyújtja a kezét, és megérinti az ágyat. Itt vagyunk. Az ágyat még aikkor hozták le a pincébe, amikor megkezdődtek a bombázások. Valahányszor megszólalt a sziréna, anya fogta őket, és rohant velük a pincébe. Egyszer már aludtak is itt. Anya tapogatózva odamegy az ágy végéhez, és meggyújtja a gyertyát. Zsuzsi hunyorog a hirtelen támadt világosságban. Körülnéz. Az egyik sarokban szakajtó áll, benne tojások. Anya a szakajtó mellé állítja a gyertyát. A másik sarokban egy nagy bőrönd, ahba rakta bele anya az értékesebb ruhákat meg az ágyneműt, a bőröndön apa hegedűje, s valamivel távolabb egy egész parányi koffer. Zsuzsinak fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy mi is lehet benne. Anya csak hosszas faggatás után árulta el, hogy abba tette ékszereit, a nagymamától kapott briliáns fülbevalót meg az arany karkötőt, amelyet apától kapott nászajándékba. — Ha majd férjhez mész, megkapod! — mosolygott, és még a lelkére kötötte, hogy a kis- bőrönd tartalmáról ne fecsegjen. A fejük fölött állandó a zúgás, Zsuzsi nem sok ügyet vet rá, öcsit korholja, aki felnyalábolta apa (hegedűjét, és odacipelte az ágyhoz. Fentről egyre erősödő lábdobogás hangzik. Ajtócsaipódás. Közeledő léptek. Felnyitják a pinceajtót. Bekiáltanak valamit, de nem értik. Valaki halad a lépcsőn. Még egy pillanat, és lent van. öcsi anya ölében ül, görcsösen szorongatja a hegedűt. Zsuzsi fél, anyához simul. Anya reszket. Zsuzsi lehunyja a szemét, aztán erőt vesz magán, és elszántan maga elé tekint. Egy katona áll előttük. Valamit kérdez. Nem értik, mit mond. A katona kezében puska. Arcához emeli, anyára céloz. Zsuzsi sikoltani akar, s odarohanni a katonához, de lába elzsibbadt, nem engedelmeskedik, s hang sem jön ki a torkán. A katona megpillantja a két bőröndöt, aztán már csak annyit lát Zsuzsi, hogy a katona szuszogva cipeli a súlyos koffert, a kicsit könnyedén a hóna alá csapja. Öcsi még mindig görcsösen markolja apa 'hegedűjét.

Ez a katona jut most eszébe Zsuzsinak. Hátha ő is ott fekszik valamelyik koporsóban.

Hát apa?

Hol van apa?

Apa mit csinál?

Apa is katona valahol!

Apa is ráfogta valakire a puskát?

Másnap reggel, mikor kinyitja a szemét, anya hajlik föléje. Fel akar ülni, megfeszíti magát, de erőtlenül visszahanyatlilk a párnára. Anya a homlokára teszi a kezét.

— Lázas — mondja a nagyimamának. — Orvosért kell küldeni.

Délfelé megérkezik az orvos. Sokáig kopogtatja a hátát, és egyre a fejét csóválja.

— Legbiztosabb, ha beutalom a kórházba! — szól halkan.

— Ne! — tör ki a kétségbeesés Zsuzsiból. — Nem akarok .kórházba menni!

Anya tanácstalanul néz az orvosra, az megvonja a vállát.

— Kérem, a saját felelősségére itthon maradhat a gyerek.

Két hétig feküdt magas lázzal, két hétig naponta jött az orvos, és anya arca a két hét alatt hihetetlenül megvékonyodott.

Egy délelőtt — anya éppen a lázát mérte — kopogtak az ajtón. Magas, csontos, borostás aroú, katona ruhás férfi lépett be a szobába. Zsuzsi önkéntelenül megborzon-