Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - Vekerdi László: A kulturális információk felhasználhatóságáról
Mivel a műveltségnek mindig funkciója és feladata van, e tekintetben nem külörr- böznek egymástól a kökorszak eszközei és a barlangfestészet remekei, a traktor és Musil nagy regénye: A tulajdonság nélküli ember. Kétségkívül, nehezebb a barlangképek és a tulajdonság nélküli ember funkcióját meghatározni, mint a kőkésekét és; a traktorokét, mert az anyagi és szellemi kultúra nagyon különböző komplexitásfokú rendszer, de ahogyan senki nem kételkedik a barlangfestmények tényleges közösségi feladatában, ugyanúgy bizonyos, hogy tényleges és gyakran nagyon is gyakorlati funkciója van a modern művészeteknek is. A máig legnagyobb építőművészet, a gótikus katedrálisoké, soha nem titkolta, ellenkezőleg, büszkén hirdétte vállalt funkcióját. Ai nagy kultúrák üzenetei mindig feladatokról vallanak, elvégzendő vagy megoldott feladatokról, s gyakran éppen ezért és így segítenek saját feladataink vállalásában. Más. szóval a hasznosítható kulturális híradások mindig funkcionálisak, utánzásra és teremtésre serkentők, izgatok vagy megnyugtatók: létfontosságúak. A kulturális hírek érzésvilágunkra és magatartásunkra hatnak elsősorban: néha' közvetlenül, máskor bonyolult agykérgi közvetítéssel, értelmünkön keresztül. De még az agykérgi hatások túlsúlya esetén is a kéreg alatti emocionális központok hangolása és irányítása a cél, az emocionális centrumok fel- vagy alhangja nélkül semmiféle létfontosságú információtartalom nem rögzülhet az agyban. Az ember sok évmilliós fejlődése során azonban egyre nagyobb kérgi területek kapcsolódtak be az emocionáliscentrumok ellenőrzésébe, fékezésébe, szabályozásába, működésük finomításába. Az- egyre bonyolultabb társas és társadalmi viszonyok egyre bonyolultabb és differenciáltabb kérgi szabályozást követeltek, a sok kialakult s a nevelés útján az utódokra átörökített kérgi kapcsolat viszont egyre bonyolultabb és egyre több emocionális szabályozást igénylő társulás biológiai alapját teremtette meg. Éppen az agykérgi kombinációk beláthatatlan gazdagságát hasznosította a művelődés az indulatok és érzelmek értelmes szabályozására, a világ megismerésére, az elvont lehetőségek kipuhatolására. Az agyvelő fejlődése nem fejeződött be az emberré válással; a szerzett tudás, a műveltség átörökítésével és fejlesztésével folytatódik ma is. A fejlődés darwini fázisát az- emberfajban felváltotta egy lamarcki, csak éppen nem a genetika, hanem a művelődés; területén. A külvilági ingerekhez célszerűen alkalmazkodó viselkedés nem korlátozódik az emberre; a méheknél például bonyolult, merev jelzőrendszer keletkezett a táplálék gazdaságos megtalálását szolgáló tájékoztatásra, a főemlősök pedig fejlett és változatos grimasz- és gesztikulációs rendszer segítségével könnyítik meg az együttélésnek és hierarchiának már az ő körükben is sok civódással járó problémáit. A kérgi működés ugrásszerű megnövekedése azonban az embert a külvilági tájékozódás egészen új lehetőségeihez juttatta — a természetben s a társai szándékaiban való tájékozódás tekintetében egyaránt: kérgi mechanizmusokhoz, melyek a bonyolult külvilági ingerek finom analízisét s a nyers emóciók bonyolult, célszarű szabályozását' tették lehetővé. A külvilági ingerek finom analízise a megismerés, míg az emocionális élet célszerű szabályozása a komplex társasélet alapja; az eredmények közvetítése nemzedékről nemzedékre, a nevelés pedig az egyszer megtanult, szerzett tulajdonságok „átörökítésével“ a gyorsuló fejlődés bázisa. A megelőző néhány évszázad az analízis nagy diadalainak a kora volt, s a másik nagy- komponens, az érzelemvilág kérgi szabályozása nem látszott különösebben jelentősnek, s nem is fejlődött lényegesen. Egykor azonban az utóbbit érezte fontosabbnak az ember, úgyannyira, hogy a társas viszonyulásaiban többé-kevésbé sikeresnek bizonyult racionális szabályozó eljárásokat még a természeti jelenségekre is alkalmaz- hatónak vélte, s évezredek negatív tapasztalata kellett hozzá, hogy a lassan megszülető' s a saját analitikus-empirikus módszereit megteremtő tudomány kiszoríthassa a természet kifürkészésére és módosítására kidolgozott, emocionális, szubjektív módszereket: mágiát, asztrológiát, alkímiát. Máig sem teljes sikerrel, amint azt az asztrológia, a körömdiagnosztika, a spiritualizmus makacs létezése is bizonyítja. A mágia hosszú élete éppen azért volt lehetséges, mert az emberi viselkedést meghatározó érzelemvilág kérgi irányítására és ellenőrzésére évmilliók alatt kifejlődött módszer roppant eredményes volt. Olyan sikeres, hogy egyes részei az őskortóli
