Irodalmi Szemle, 1969

1969/9 - Vekerdi László: A kulturális információk felhasználhatóságáról

azért is, mert a magyar írók belső tudattartalma eleve sokkal gazdagabb kifejező - képességüknél. A honi ulyssesoid regények valóban ritkábbak is voltak, de hasonlíthatatlanul jobbak, s olyan korai műremek is akadt közöttük, mint a Prae.

A Prousť- és Joyce-hatás ideérkezéséhez elég volt néhány év, a szex-irodaloin honi felvonulásáig azonban már a magyar kultúraátvételben megszokott évtizedek teltek el. Pedig a híre itt volt már réges-régen, csak ezt a hírt nem lehetett — nem volt időszerű — hasznosítani, így nem keletkezhetett a lappangó hírből „korszerű műveltség“. Ez a lappangási idő a kulturális hír megjelenése és elterjedése között számos példával illusztrálható; fontossága miatt érdemes megemlíteni a DNS esetét.

Aliq néhány évvel az után, hogy Watson és Crick megszerkesztette az örökletes tulajdonságokat meghatározó vegyület, a DNS molekuláris modelljét, eljutott a nagy felfedezés híre hozzánk is. így pl. a Magyar Kémikusok Egyesületében már 1959. január 21-én egy fiatal vegyészmérnök. Ladik János a DNS Matson-Crick-féle stereo- modellje alapján végzett kvantummechanikai számításairól adott elő, azaz nemcsak ismerte és ismertette a Watson-Crick-féle modellt, hanem már új, egyéni kutatásokba is kezdett ennek alapján. A modell s vele az új molekuláris biológia híre tehát itt volt, meggyökeresedett, s mégsem alakult ki a magyarországi tudományos életben molekuláris biológiai kutatás lényegében még ma sem. Lassan azonban a laikusok körében is divatossá vált a molekuláris biológia néhány fogalma, s a DNS — a népszerűsítő irodalmon keresztül — bekerült a regényekbe, elbeszélésekbe, versekbe, esszékbe: valóságos DNS-kultusz keletkezett, s a korszerű műveltség honi terjesztésében élenjáró Oj írás vállalta a hálás feladatot, hogy lírai tanulmányokban számoljon be a nagy felfedezés emberi jelentőségéről. Ezek a tanulmányok részletesen beszámoltak az oxfordi kollégiumok csioaléocsőiről, a cambridge-i docensek nehézségekkel telt nemi életéről és a Korsakoff-szindrómáról, éppen csak azt felejtették el említeni, amiről a Watson-memoár szól: miért alakulhatott át egy nagy szakmai felfedezés az egész mai műveltség egyik alapelemévé, valósággal egy úi nemzetközi „folklór“ részévé. Mi lényegében már csak ehhez a folklórrá vált DNS-hez csatlakoztunk, igaz, hogy azt azután magyaros temperamentummal, ez azonban sajnos nem pótolhatja a szakmai hír hatásos vételének egykori elmulasztását, amit — s ez talán a példában a legérdekesebb — nem a magyar szakemberek készültségének a hiánya, hanem elsősorban a „mendelista-morganista“ genetika ellen mesterségesen szított hangulat okozott. S ez a hangulat egyáltalában nem szakmai tényező volt, hanem az akkori ideológiai-kulturális vonal követelte meg. Szakmai és kulturális hírek, még ha bejutnak is, csak akkor hasznosíthatók, ha a kulturális háttér, a műveltség egésze kedvez az elterjedésüknek. Ellenkező esetben kihasználatlanul senyvednek lappangó hírek formájában, amíg a kulturális klíma lassú vagy hirtelen megváltozása megengedi a hasznosításukat: akkor válnak hirtelen „korszerűvé“. A műveltség „korszerűsége“ tehát az alkalmas időpontban hasznosított kulturális és szakmai hírektől füoq. Fogadjuk el ezt feltételes definíciónak, anélkül, hogy a szereplő fogalmak bármelyikét definiálni óhajtanánk.

Az alkalmas időpont követelménye azonban csak egyik, és viszonylag könnyen érthető korlát; a másik lényegesen bonyolultabb, mert maguknak a híreknek a természetétől függ. S itt már az eddiginél élesebben meg kell különböztetnünk a tudományostechnikai híreket a tulajdonképpeni kulturális hírektől, mert a szakmai hírek elvben legalábbis előbb-utóbb föltétlenül hasznosíthatók, ha a megfelelő szakmai készültség kialakult a befogadásukra, míg a kulturális kommunikáció kialakulása erősen függ maguktól a hírektől is, a hírek természetétől, jellegétől, keletkezési körülményeitől. Idézzük példaként egy régi „falukutató" leírását.

Az Ország Ütja 1939. évi kötetében Luby Margit egy Szatmár megyei falu kultúr- szociológiai vizsgálatát ismerteti. A 995 lakosú faluban — a nevét „tapintatból“ elhallgatja — a legtöbb család törpe- és kisbirtokon gazdálkodott, csupán két családnak volt 15 holdnál nagyobb birtoka, s 16-nak csupán háza, illetve házhelye. „Az első, akit vallatóra fogtam — írja — régi barátnőm, B. M.-né, 31 éves, eszes, ügyes asszony. Négy elemit jeles eredménnyel járt. Tudja, hogy István volt első királyunk. Érdemeiről nem hallott. Arra a kérdésre, hogy mikor uralkodott, azt feleli: — Lehet száz