Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - Ordódy Katalin: A hetedik év (Regényrészlet)
Föltette a tejet forrni. A konyhaasztal sarkán észrevett egy cédulát. A receptblokkból kitépett lap volt. „Az új betegeket küldd sürgős esetben Krupechez, 3-ig a gyárban rendel. Az injekciókat intézd el, a Boka fiút .kötözd át, és ebéd után menj el, nézd meg Horváthnét, milyen állapotban van. Vigyél magaddal strofantint szőlőcukoroldattal, és belátásod szerint add, vagy ne add. A hatórás vonattal jövök vissza. Remélem, a megígért karburátort is megkapom.“ A reggeli maradványai, a teáscsésze, a kinyomott fél citrom, a mézes tálikó az asztalon állt, szalvétával letakarva. Arról egy szót sem írt, hogy miért nem keltette fel. A pontos utasítások azonban ott vannak, holott az este mindezt megbeszélték. Ezért fölösleges volt cédulát hagynia. Hiába, Dénes eltávolodott tőle. Nem veszi észre — vagy nem akarja —, hogy annyi minden megváltozott. Hogy a felesége nem az már, aki volt. Hát érdemes még hadakozni? Hét évvel ezelőtt Dénes könnyen meghódolt, másodszor azonban, úgy látszik, nem sikerült meghódítania. Megjött Manci, letette a kendőjét, s a megszokott sorrendet betartva indult, hogy kitakarítsa a várószobát, a lakást, aztán elszaladjon valami ebédrevalóért, ha kell, és főzzön. A tej felforrt, Luci bement a fürdőszobába, a mosdó feletti polcra helyezte karóráját, és a mutatókra sandítva zuhanyozott, rendbe szedte magát. Manci a rendelőnek csak a linóleumát moshatta fel, egyébként a rendbentartása Luci feladata volt. Nyolckor fehér köpenyben már benn várakozott a betegekre. A várószobából semmi nesz nem hallatszott, a biztonság olkáért azonlban (kinézett. A szemben levő pádon Liskáné ült, az ajtónyitásra felállt, és vontatott léptékkel bement. Az asszony nagyon rossz állapotban volt idegileg, Dénes fürdőbe szerette volna küldeni, de nem sikerült. — Régen vár? — kérdezte, csak hogy szóljon, miközben leültette az asszonyt, aki ruhaujját a könyök fölé tűrve várt az injekcióra. Luci betöltötte a magnéziumot, lealko- holozta a belső könyökhajlatot, s a tűt gyakorlott mozdulattal az érbe szúrta. Lassan, fokozatosan nyomta a gyógyszert a betegbe, gz mégis a torkához kapott. — Jaj, a forróság! Luci várt, míg áthalad az asszonyon a hőhullám. — Ez már a nyolcadik. Ne féljen, rövidesen érezni fogja a hatását. Megnövekszik az étvágya, nyugodtabb lesz ... — Tetszik tudni, itt nyugodt vagyok. Itt a váróban. Vagy ha vonaton, autóbuszon ülök. Az olyan, mintha nem volnék sehol. De ha valahol vagyok — tetszik érteni? —, akkor már rossz. Akár otthon, akár az irodában. Megrohan valami szörnyű érzés, rám nehezedik, agyonnyoim, ihogy nem tudom a rám váró munkát elvégezni, hogy túl nehéz, túl komplikált, nem birkózom meg vele, valami hibát csinálok, valami nagy hibát.. . Hat éve pedig, hogy a szövetkezet tanfolyamra küldött, azóta csinálom a bér- elszámolást, és sose okozott gondot, nem volt semmi baj. Nem tudom, mi ez, lehet-e rajta segíteni... — Persze, hogy lehet — nyugtatta az asszonyt Duci —, az idegeket kell rendbe hozni. Csak tudja, nagy segítség lenne az uramnak, ha egyszer úgy egészen őszintén beszélne vele mindenről, ami bántja, ha megtalálná a baj gyökerét. Az többet segítene, mint az orvosság. De maga hallgat. Pedig az orvosi titoktartásban megbízhat, senki, én sem tudnám meg soha, miről beszélt. — De nincs mit mondanom ... igazán. Annyi gondom-bajom van, mint másoknak. Nem tudom, ez mitől van. Ha munkában vagyok, haza vágyódom, az otthoni munkától meg vissza az irodába .. . Itt, itt a váróban Jó volt ülni. Elültem volna délig is. Gondoltam, csaik ne hívjon hamar a dűktomé. De tiát rajtam kívül neim volt más, hogy előreengedhettem volna. Luciban részvét ébredt. — Na, kész. De még nem mehet el, jót fog tenni, ha most itt nyugodtan fekszik egy félórácskát. A vattát tartsa még egy !kicsit a szúrás helyén, feküdjön hanyatt, hunyja le a szemét, és vegyen mély lélegzetet. Liskáné csodálkozott, engedelmesen lefeküdt a fehér viaszos vászonnal bevont heve- rőre, amely fölött a kerek burájú kvarclámpa nézett le rá, aztán mégis megkérdezte: — Eddig sosem kellett lefeküdnöm injekció után. Talán valami baj van?
