Irodalmi Szemle, 1969

1969/9 - Hrabovská, Katarína: Beszélgetés Ladislav Novomeskýval

a vezetőszerep eléréséhez az egyik oldalon — és az idióta háború Vietnamban, mely- lyel Amerika éppen fejlettségét és a vezető szerepre való alkalmasságát tagadja — a másik oldalon... De ezt csak azoknak iaz ellentéteknek az illusztrálására mondom el, melyekben a világgal együtt a imi 'kis világunk is hányódik. Ez minket is érint, környezetünkben is tükröződik.

— Egyesítő eszmék, személy feletti célok hiányát érezzük.

— Helyettük csillagszórókat és világító rakétákat dobnak fel az égre szemvakítónak, tűzijátékot látunk, mely azonnyomban kialszik.

— S amellett a földgolyó veszélyeztetettsége — ez mégis csak valami olyan dolog, amelynek egyesítő hatása lehetne —, mert tudata mindenkire egyaránt ránehezedik. De talán csak a vallás megújulásának lesz okozója.

— Ebben a tárgyilagosság rossz lelkiismerete nyilvánul meg. Az a máig élő pozitivizmus és vulgáris materializmus, amely néha a marxizmusban is érvényesül. Meg vagyok róla győződve, hogy a ma vallása tulajdonképpen a művészet. Magától a művészettől függ, hogy pótolni itudja-e a vallást. Ki itudja-e elégíteni az ember irracionális utáni éhségét, mely csak reális, tárgyi szükségleteinek kiegészítője. A művészetben nyilvánvaló a szertartások, a szertartásosság, a négerektől vagy népszokásainkból, a folklórból, Jakubisko esetében például a kelet-szlovákiai népművészetből kölcsönzött szertartások utáni latens vágy, így szabadul meg civilizációnk embere az eltárgyiasodás átkától. Többek között elveszett emberi méltóságát keresi a művészetben, és sok kiterjedésű lényként fedezi fel magát újra benne, rálát nagy, át nem kutatott belső tereire, amelyek irracionális kulccsal nyílnak, és így megszűnik tárgyi mivolta.

(Nové Slovo, 35. szám)

/akoby Gyula: Karambol (olaj)