Irodalmi Szemle, 1969

1969/1 - DISPUTA - Kardos István: A csehszlovákiai magyar társadalom a szociológia tükrében

a magyar rádió adása, a magyar TV s a magyar sportsikerek. A szlovák nemzettel való permanens kapcsolataink s nem utolsósorban az a tény, hogy a magyar kormány évtizedek óta nem, vagy csak alig törődik velünk, a tudati elkülönülést fokozza. Azt hiszem, hogy a turista-forgalom következtében fokozódó személyes kapcsolatok is inkább a „másságunkat“ tudatosítják, s nem az össznemzeti tudatot erősitik. Érdekes felfigyelni arra a jelenségre is, hogy úgy érezzük, mintha más országok kisebbségi magyarjai lelkiségben közelebb állnának hozzánk, mint az anyaországiak, különösen a fővárosiak. Akárhogyan is van, az bizonyos, hogy a hazai nemzeti „mi“-tudat erősödik, növekedő tendenciájú.

3. „Haza-tudatunk“ minden szűk, túlexponált hazafias nevelés ellenére sem azonos az „állam-haza“ tudatával. Magyarországot sem tudjuk hazánknak, de az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaságot sem, majdnem Így is mondhatnánk: idegen Pest is, idegen Prága is. A mi „haza-tudatunk“ Dél-Szlovákia és vegyes lakta területeire szűkül. Ezt tapasztalhattuk az elmúlt hónapok elkeseredett vitáiban is: nem az egész államra hivatkoztunk, de annál inkább a földre, ahol apáink és nagyapáink születtek, tehát a Csallóközre, Mátyusföldre, az Ipoly-mentére, Gömörre, a Bodrog-közre.

4. Saját etnikai jegyünk: az utóbbi években, de különösképpen január óta, két nagyon lényeges — szinte a nemzetté válási törekvést igazoló — igény jelentkezett:

a) a magyarság önálló politikai és társadalmi képviseletének igénye az élet valamennyi területén,

b) sajátos nemzeti problémáink (iskolaügy, kulturális élet, tudományos élet stb.) önálló és független gondozásának igénye, illetve az ehhez szükséges intézmények és fórumok megalakításának igénye.

Szükségesnek látszik itt a következő megjegyzés: ha történelmi visszavetítésben vizsgáljuk ezeket az igényeket, úgy arra döbbenhetünk rá, hogy valóban minden nép nemzetté válásának alapvető programpontjai voltak ezek. Mégse hamarkodjuk el az ítéletet: e tények bizonysága ellenére sem merném egyértelműen állítani, hogy a csehszlovákiai magyarság belátható időn belül önálló nemzetté válik. Az is kérdéses, hogy valaha is nemzet lesz-e egyáltalán? S ki tudja, hogy a társadalmi progresszióval összhangban állna-e egy ilyen változás? Megítélésem szerint, ha mégannyira kedvező föltételek alakulnának is ki a jövőben — egyelőre a föltételek nagyon is rosszak —, vajon a társadalmi progresszió, amely előbb vagy utóbb a közép-európai népek állami-gazdasági integrációját szüli, nem haladná-e meg a mi nemzeti mozgásunkat? Ebben a kérdésben nagyon nehéz jóslatokba bocsátkozni, annyi viszont kétségtelenül igaz, hogy mindenben

— mint etnikai közösség is — már most egyenjogúak akarunk lenni ebben az országban. (Szilárd meggyőződésem, hogy a humanizmushoz, az internacionalizmushoz abszolút semmi köze sincs annak a felfogásnak, amely szerint a jog asztalánál figyelembe veendő, hogy ez a közösség nemzet, a másik pedig csak nemzetiség. Csakis a reálisan adott igények játszhatnak itt szerepet. Az említett felfogás különben is tudománytalan, mert elvonatkoztat attól az igazságtól, hogy az etnikumok is mozgásban vannak, a nemzetek fejlettségében is megkülönböztethetők bizonyos fokozatok. Am vajon — akár csak etikai szempontból is — szabad-e figyelembe venni ezeket a differenciákat az egyenjogúsításban. Persze, szlovák barátaink is azt mondják, hogy nem, ebben a „nem"- ben viszont már nem következetesek.

5. További sajátos jegyünk, hogy csonka az értelmiségünk. Különösen a reálértelmiség esik ki a nemzet szellemi életéből, s ennek két komoly következménye van:

a) a más értelmiségi rétegeknek sokat kell vállalniuk a feladatokból,

b) biztonságtudatunk ingatag. A közeljövő egyik legfontosabb feladatának tekintem a magyar nyelvű felsőfokú oktatás megszervezését. Meggyőződésem szerint ez stabilizálná az alsó- és középfokú magyar tannyelvű oktatást is.

6. Politikai érettségben elértük, sőt egy-egy vonatkozásban meg is haladjuk a más nemzetiségbelieket. Persze, ez a megállapítás is megtűr kivételeket, s csak a magyar lakosság döntő többségére vonatkozik. Csupán két bizonyító példát említek: a demokratizálódás — ez köztudomású — a salakot is fölkavarta. A cseh és szlovák sajtóban és máshol is nyíltan jelentkezett a polgári jobboldal és a nacionalizmus. A magyar szellemi életben józan, marxista szellemű hang uralkodott. Másik bizonyító példa: az augusztus