Irodalmi Szemle, 1969

1969/8 - FIGYELŐ - Janics Kálmán: Tovább kísért a múlt

nek nyilvánítva a magyar kisebbség túlnyomó részét. Hogy a két esemény között mi történt, ezt Purgat nem magyarázza meg olvasóinak, pedig nyilvánvaló, hogy a titkos tervek nyilvános meghirdetése jeladás volt a magyarellenes politika következetes végrehajtására.

A szerző adatokat gyűjtöget össze, amelyek a tolerancia álláspontját bizonyítják, mint pl. a Losonci Járási Nemzeti Bizottság nemzetiségi politikáját, de itt is csak a februári eseményekre hivatkozhat. Az 1945. évi kora tavaszi iskolai és közigazgatási engedmények helyi jelentőségű, tíszavirágéletű jelenségek voltak, ezért nem lehet beépíteni a történelem logikájába azokat a felületes és lényegtelen részleteket, amelyeket szinte órák alatt sepert el a gondosan előkészített általános és határozott állásfoglalás a magyar kisebbség felszámolása mellett. A helyi epizódokból felépített ellentörténelemnek akkor lenne értelme, ha elítélné a nacionalista végleteket, és szervekkel vagy személyekkel bizonyítaná, hogy 1945 nyarán is volt internacionalizmus Szlovákiában. Ehhez azonban anyaga nincs. Helyzetének reménytelenségét a szerző maga is érzi, azért kénytelen leszögezni: „Persze ez a különleges kezelése a magyar kérdésnek nem tartott sokáig." Hozzá kell tennünk, hogy nem is tarthatott semeddig sem, mert ellentmondásban volt egy két év óta részletesen előkészített elvvel, a csehek és a szlovákok nemzeti államának a követelésével.

Ezekután Juraj Purgat, mivel nem találja meg a módját, hogy a magyarellenes diszkriminációs politikát legalábbis tévedésnek nyilvánítsa, arra a következtetésre jut, hogy „nincs tudomásunk arról, hogy ami a KSS vezetőségét illeti, akár az illegalitásban, akár A Szlovák Nemzeti Felkelés idején lett volna saját elképzelése a nemzetiségi kérdés megoldására... Semmi hasonló nem keletkezett az SNR fSZNT) talaján sem".

Vagyis a kezdeményezés és megszervezés felelősségét teljes egészében az emigrációkra hárítja.

Juraj Purgatnak az a kísérlete, hogy a hazai ellenállás irányító eszméiből a magyar- ellenesség kizárólagosságát és az ebből következő felszámolási terveket kirekessze, részben történetírói hiba, részben pedig úgysem old meg semmit, mert erre az irányzatra egyszer majd amúgy is mint negatív értékű kilengésre kell visszatekinteni. Nézzük azonban részletesen, mik azok az események, amiket Purgat kihagy a magyar kérdés tárgyalásából, hogy alapkoncepcióját meg ne zavarja. Pl. egy idézet az SNR (SZNTJ 1944. szeptember 27-i rendeletéből: „Németek és magyarok nem lehetnek a helyi és járási nemzeti bizottság tagjai."9 A diszkriminációt a későbbi jogfosztó dekrétumok szellemében stilizálták, de a kollektív vagyonelkobzás is előrevetette árnyékát egy, az SNR (SZNTJ által kibocsátott röpiratban: „A nemzeti bizottságok azonban a legkíméletlenebb módon és megalkuvás nélkül el fogják kobozni az árulók vagyonát, továbbá a németek és magyarok vagyonát.“ (Keltezés: 1944 szeptember közepe.}10 Hogy a transzfer- politika nem háború utáni importeszme volt, azt igazolja a kérdésben való teljes összhang az emigráció és a hazai ellenállás között: „Az SZNT delegációjának londoni és moszkvai látogatása idején (1944 novemberében — JK) már egységes volt az állásfoglalás, hogy számolni kell a magyar lakosság kitoloncolásával is."11 Ugyanebben a szellemben tájékoztatta J. Šverma is az SNR teljes ülését 1944. október 3-án.12

Hogy a magyar kisebbség fizikai felszámolása határozott közös politikai program volt, arra vonatkozólag további bizonyítékokat kell idézni Purgat háború utáni „kifejlődési“ elméletével szemben. Az előkészítés fokát meggyőzően jellemzi Klement Gottwald 1944. május 11-i moszkvai rádióbeszéde: .. már nincs messze a pillanat, amikor megkezdődik hazánk megtisztítása a német és magyar elemtől.. ,13 Határozottan cáfolja Purgat feltételezését az SZNT elnöke, dr. Jozef Lettrich: „Ezért a felkelésben a szlovák népnek azon akarata jutott tömegesen érvényre, hogy a felújított Csehszlovákia ne legyen többé nemzetiségi állam, hanem a csehek és szlovákok nemzeti állama, más nemzetiségi csoportok kisebbségi jogai nélkül.“14 Ilyen értelmű Viliam Široký beszéde is 1945 augusztusában a KSS zsolnai konferenciáján: „...népünk még a nemzeti felszabadító

9 Vilém Prečan: Slovenské Národné Povstanie. 593.. o.

10 Cesta ke kvetnú. 225. o.

11 G. Husák: Svedectvo o Slovenskom Národnom Povstaní. 548, o.

12 Ugyanott 395. o.

13 Klement Gottwald: Desaťrokov. 343. o.

14 Nové Prúdy. 1948. január 25.