Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - HAGYOMÁNY - Gál István: Tóth Lőrinc Owenről
Gál István Tóth Lőrinc Owenről A magyar irodalomtörténetírás az utópista szocialista eszmék magyarországi térfoglalásáról újabban komoly eredményeket tud fölmutatni. Baranyi Imre, Fenyő István, Lukácsy Sándor, Pándi Pál és Turóczi-Trostler József anyaggyűjtése meglepő adatokat tárt fel.1 Különös módon azonban mindnyájuk figyelmét elkerülte a legnagyobb terjedelmű s talán legjobban megírt haladó szellemű reformkori útleírás. Ez a komáromi származású Tóth Lőrinc hatkötetes műve. Ennek angliai kötetében Owenék2 zseniális korai felismerése és méltatása olvasható. Tóth Lőrinc a magyar reformkor kiemelkedő szépírója, a forradalom és a szabadságharc egyik irányító kormányférfia, majd a kiegyezés után a modern Magyarország egyik magas közjogi méltósága. Pátriárkái kort ért meg, 89 éves korában hunyt el. (1814-től 1903-ig élt!) A komáromi lelkész fia Pozsonyban és Pesten végzett jogot. 22 éves korában már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Jelenkor segédszerkesztője, bár ügyvédi oklevelét csak 1838-ban szerezte meg. Az 1840—41-i országgyűlésen Batthyány Kázmér jogtanácsosa. A Kossuth-féle Védegylet vezetőembere, 1848-ban igazságügyminiszteri elnöki titkár Deák oldalán, a Honvédelmi Bizottmány jegyzője, 1849-ben igazságügyi államtitkár, s mint ilyen ô dolgozta ki a zsidók és a nemzetiségek egyenjogúsításának törvényjavaslatát. 1867 után kúriai tanácselnök. Nyugati körútja során 1842. szeptember 6-tól november 5-ig tartózkodott Nagy-Britan- niában 3 Eddigi tudomásunk szerint az egyetlen magyar, aki Robert Owen lanarki telepén megfordult, és felismerte Owen és a chartisták úttörő szerepét a társadalom átalakításában. Ezekről ezt írja munkájában: „A falakon felszólításokat olvasánk a’ napszámosokhoz, hogy ne menjenek dolgozni, míg csak elnyomóik, a gyárurak, az 1842-i jan. 1-i bért meg nem adják. Még most is iszonyú sok nép van munka ’s kenyér nélkül, mert a gyárurak közül csak igen kevesen hagyták magokat szükség vagy jószív által rá bíratni, hogy nagyobb bért adjanak, á chartista szónokok pedig mindent elkövetnek, hogy ď munkás népet daczos tespedé- sében (starvation) megtartsák. A’ toryk minden orvoslást a’ nép vallásos nevelésétől ’s erkölcsi gyógyszerektől várnak erre nézve, 's orgánjaik e’ tant hirdetik (nevetséges álmodozás! ), a whigek pedig a’ kereskedés emelésétől, melly a’ gyárurakat képesekké tegye nagyobb napszámot adni 's több munkást foglalkodtatni, mit most saját káruk nélkül, melyre őket kényszerítni igazságtalan és lehetetlen, nem tehetnek; továbbá a' gabonatörvények eltörlésétől ’s így physikai jólléttől. Mihelyt a’ nép kenyér- ’s ruhabőségben lesz, eszébe sem jut charterért kiabálni; most csak azért sürgeti azt, miután sem tory, sem whig, sem isten, sem ember nem könyörül sorsán 's enyhíti éhségét, egyedüli módnak magán segíteni a chartert látja. — Ezt hirdetik a reformer lapok. De ki szemmel látó tanúja azon mély és fájdalmas sebeknek, melyeket a gyáripar roppant kifejlése, ď vele bíró országok népességének egy részét gazdagítva, ’s így boldogítva, a’ más résznek okoz; ki látja a' túlságos gazdagság és szegénység szomorú tüneményeit, 1 Baranyi Imre: A fiatal Madách gondolatvilága. Madách és az Athenaeum. Budapest 1963. — Fenyő István: A polgárosodás eszménye útirajzainkban 1884 előtt. Irodalomtörténet 1964. 603—613. — Lukácsy Sándor: Az Athenaeum, a szabadelvűség műhelye és terjesztője. Magyar Könyvszemle 1965. 333 — 339. — Pándi Pál: Utópista-szocialista eszmék a reformkori Magyarországon. Magyar Tudomány 1965. 147 — 159. — Turóczi-Trostler József: A saint-simonizmus magyar visszhangja. Magyar Irodalom-Világirodalom. Budapest 1961. II. 580. 2 Dictionary of National Biography. London 1909. XIV. 1329. — Owen legutóbbi magyar fordításai: Nevelés és társadalom. Szerk. Ladányi Péter. Budapest 1957. 399. 1. és Robert Owen válogatott írásai. Vál. A. L. Morton. Budapest 1965. 243. 1. 3 Országh László: Magyar utazók Angliában 1842-ben. Angol Filológiai Tanulmányok 111. Budapest 1937. 112—126. Otitársa Gorove István volt, Országh nem említi az itt közölt érdekes szövegeket. 4 Úti Tárcza Tóth Lőrincztől. Hat füzetben. Pesten 1844. Ötödik füzet: Brittföld. 189—191 és 193.
