Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - HAGYOMÁNY - Dallos István: Tamás Mihály és a Tátra
adja, nem egy álinas, hanem két Igazi bóbitás szobalány adta asztalra a frissítőket. Akkor odaadtam neki Dobossy László egy szép tanulmányát lektorálni. Természetesen nem küldte vissza nyolc nap alatt, így én nyomdába adtam. A tiltakozása már későn jött, a cikk megjelent. így tudtam elérni, hogy a Tátra egy-egy számában megfért egymás mellett Kodolányi és Egri, Mécs és Berkó, Dobossy és Szánthó, Hont Ferenc és Kató Pál, Vozári Dezső és Komjáthy Aladár. Sőt, hogy néha humor is legyen, leadtam Kázmér Ernő Belgrádba emigrált kommunista író magasztaló tanulmányát a szélső jobboldali Málnási Ödön akkor megjelent történelmi könyvéről. A politika engem a legkisebb mértékben sem érdekelt, az emberekben én csak a jó szándékot és az őszinte szándékot kerestem és a tehetségeket, így a Tátra egyre jobban, szinte ragályszerűen terjedt. Belátom, hogy kellett Szüllőéknek valamit tenniük, mert végén még ők is a Tátrába írtak volna. Ha tudtak volna írni. A Tátra könyvkiadási akciója szinte hihetetlen feltételeket nyújtott a szlovenszkói íróknak: a kézirat elfogadása után azonnal 3000 Kő előleget fizetett. A megjelenéskor 3000 példány után a 10 százalékot azonnal fizette az előleg levonásával. Hamarosan kaptam egy-egy kötetre való kéziratot Féjától, Szvatkótól, Sándor Imrétől, Vozári Dezsőtől, és az értük járó 3000 Kö-t Molnár Jenő becsülettel kifizette. A Szlovenszkói Városképek íróinak, Szvatkó Pálnak, Sziklay Ferencnek, Jócsik Lajosnak, Gömöry Jánosnak, Darkó Istvánnak, Szalatnai Rezsőnek fejenkint 500 Kč-t utalt át. Ezt a bőkezűséget Szüllőék még a Tátra folyóirat létezésénél Is veszedelmesebbnek látták, mert hiszen ök tudták a legjobban, hogy a pénz mit jelent. Egyre-másra kaptam kéziratokat olyanoktól, akiket a pozsonyi grófok a leghívebb hívüknek hittek, és akiket csak azért utasítottam vissza, mert tehetségtelenek voltak. Pedig, ha nevük megjelent volna a Tátra-könyvek listáján, hangos szenzáció lett volna. Míg Londonban voltam, a folyóiratot elvették tőlem. Molnár Jenő a folyóirat elvétele után is kezemben akarta hagyni a Tátra-könyvek igazgatását, ezt sem engedték meg neki. így ő inkább lemondott a könyvkiadásról. Én pedig az írásról. Tamás Mihály Eddig szól a szerkesztő Tamás Mihály visszaemlékezése arról a szlovenszkói magyar irodalmi kezdeményezésről, mely az itteni magyar irodalmi törekvések nagy ígérete volt, maga köré tudta csoportosítani az élenjáró szlovenszkói magyar írógárdát, világnézetre, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül. A nívós folyóiratban és a Tátra könyvsorozatban egyaránt megszólalhatott a jobb- és baloldali tehetség, de kívül rekedt az ellenzéki szellemi vezetők uszályhordozóinak népes dilettáns siserehada. Jellemző volt az akkori irodalmi berkekben uralkodó viszonyokra, hogy mialatt Tamás Mihály, a szerkesztő — aki egy angol vállalat szlovenszkói képviselője volt —, a vállalat jutalmaként szabadságát Angliában töltötte, kicsavarták kezéből a folyóiratot, nevét levették a lapról, a szerkesztői állást pedig dr. Földes Géza jobboldali íróval töltötték be. A Tátra megalakulásának, rövid életének körülményeiről, megszűnése okairól szóló visszaemlékezés a kisebbségi magyar irodalmi élet szellemi vezetőinek súlyos vádirata az ellenzéki politika irányítóinak kultúrpolitikája ellen, mely eltemette a Tátrát, a szentiváni kúriát, a kassai Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetei, az Oj Munkát, a Magyar Szellemi Társaságot, a Tavaszi Parlamentet, az Irodalmi Szövetséget stb. A nyitrai Híd — melyhez Tamás Mihály az üdvözletét intézte — önállóságának bástyája mögül eredményesen dacolt ármánnyal és rosszallással, és 1944 karácsonyvárása idején egy féltonnás bomba rombolása szüntette be működését. 746
