Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - HAGYOMÁNY - Dallos István: Tamás Mihály és a Tátra
szomszédos nagyhatalom a világháború tűzcsóváját gyújtogatja, amikor a Köztársaság függetlenségét és önállóságát akarja eltiporni, hogy rabláncra fűzze tannak összes népét, kijelentjük: utolsó leheletünkig védeni fogjuk a Köztársaság minden talpalatnyi területét ... őrhelyünket nem hagyjuk el. Bízunk ügyünk győzelmében. Egyesült erővel meg- védjük a Köztársaságot, Magyarország függetlenségét és boldogabb, szebb jövőt biztosítunk a magyar népnek “n Anglia, Franciaország és az Egyesált Államok kormánya jogosnak Ítélték Hitler Csehszlovákiával szemben támasztott követeléseit, s a prágai kormány a Szovjetunió támogató készségét és a nép harci elszántságát mellőzve kapitulált Hitler seregei előtt. A kommunista népfrontpolitika tömegmozgósító eredményei az uralkodó osztály árulása folytán akkor még nem válhattak hatékony történelemformáló erővé, alapul szolgáltak azonban a német megszállás és a második világháború alatt kibontakozó ellenállási és partizánmozgalmaknak. Magyarországon a népfrontpolitika nem tudott a csehszlovákiaihoz hasonló tömeg- mozgósító erővé kibontakozni. Ez a progresszív erők elégtelenségét jelentette a belső fasizmus tömegmérgezésével és hatalmával szemben. Bármilyen ellentmondásos és keskeny talajt jelentett, amit a Márciusi Front szellemi működésével megmozgatott, mégis Magyarországon is csak ezen az alapon folytathatták tovább a kommunisták a 40-es években a nemzeti ellenállás szervezését. (A következő számunkban a Szép Szó és a Magyar Nap.) 75 Hatalmas kelet-szlovenszkói népmanifesztáció Kassán. — A népek testvériségének nagy ünnepe. MNap 1938. aug. 2; — — : írók a kassai népmanifesztáción. MNap 1938. júl. 23; Dél-Szlo- venszkó 10 ezres tüntetése Tornócon. Szabad Szó (Párizs) 1938. szept. 17. Dallos István Tamás Mihály és a Tátra Az ausztráliai Melbourne-ből 1967. június elején érkezett Nyitrára a Szlovenszkóról elszármazott Tamás Mihály üdvözlete a harmincéves jubileumát ülő nyitrai Híd — Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulat részére. A rangos író néhány soros üdvözlete bepillantást enged a három évtized előtti kisebbségi magyar irodalmi életünkbe. Hogy szólt az üdvözlet? „Kedves Barátom, végtelenül jól esett, hogy ebben az átkozott messzeségben, Ausztráliában is megtalált a rólam való emlékezésed. De nem is lenne ez csodálnivaló, ha meggondoljuk, hogy majdnem egyidőben, de ti hamarabb, indultunk cél felé: találni egy fórumot a kisebbségi kietlenségben, ti nyugaton, mi keleten, ahol nem Szüllő, Korláth vagy Esterházy szabja meg, hogy ki a magyar és ki az író. Ti magatokra hagyva, magatok erejéből indultatok, mi a Tátrával két évvel később, anyagi kényelemben, egy nagy kiadóvállalat láthatatlan, kívül- és bévüllevők számára érezhetetlen hátterével, — és mégis... a mi életünket két évben szabta meg a Pestre is elérő pozsonyi magyar hatalom, ti pedig tíz hosszú éven át működtetek, a Hidaí a háború vérzivatara söpörte el, harminc év után pedig ünnepeltek. Irigyellek István, mert jó munkára nézhetsz visz- sza. Szeretettel TAMÄS MIHÁLY.“ A kísérőlevélben a továbbiakban ezeket Irta: „Nagyon megörültem levelednek, mert így mi ketten, szlovenszkóiak végre is 22 000 kilométer távolságból találkoztunk. Jár nékem az Irodalmi Szemle, sok régi baráttal levelezek, így egyet-mást tudok az otthoni dolgokról. Itt ugyan tagja vagyok a PEN
