Irodalmi Szemle, 1969
1969/1 - Gál Sándor: Versek
Gál Sándor tétova reggel lágy őszi csend kinyílik még a virág két kezed is ölelni éled a nap szelíd meleggel tétova süppedő utak emlékeim lehetőségeim határa százhetvenöt centinél magasabbról mindig levertem a lécet egy síversenyen a tízkilométeres távon a szokatlan szintkülönbség a harmincadik helyre lökött futottam középtávon is alkalmilag s négy évig fociztam a járási B-ben igaz egyszer medencehosszal megvertem azokat akik nem tudtak úszni a nyár utolsó napja ELSŐ VARIÁCIÓ ezen a napon az éjszaka elé meghalni lejöttek a csillagok álltam a fák közt iramló földön holtakat néző másik halott a házak elhamvadt emlékein gőzölt a csend feltépett melle ez volt a nyár utolsó napja aki otthontalan most hova mehetne MÁSODIK VARIÁCIÓ és már a szó elhalkult bezárt ablakok mögé bújt az élet az udvar hátsó kijáratánál gereblyék sarlók boronák beszélnek a kalapács nyele nyögve eltörött óriáspókok úsznak a semmi felett remeg az ég s a kocsonyás szemekbe kiül a volt a van s a lehet huszonöt éve csakúgy mint ma sorba álltam hogy kapjak kenyeret Maurice Henry: Marcel Proust
