Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - Keszeli Ferenc: Ketrec (vers)
ketrec Keszeli Ferenc nyírfák napraforgók szegélyeznek engem kókadt rojtosodás minden utam egysejtű világ hamutartónyi délután a jegylyukasztás is grafománia tudom és viselem hegesztett csontjaim sok testből állok én égetett cserép én háncsarcú torony roskadt harangköteleim szertartások bennem sekrestye-vágyak extázis-misék oltárkerülő huszonnégy ösztönök mint rézvirág a vízben mint bárka a hóban ki tudja rajtam kívül hogy halak törték át mindig a gátakat tudom mert víz vagyok nyírfákkal szegélyezett pikkelyeimen fűzfaként tükröződő poros keréknyom asztmás növényzetű árok állok a partján háttal a Napnak sárga fülekkel szörcsölöm pipám belehamuzok récéit arcomba megsiratom a nukleinsavakat hóba vizelek homokba könnyezek délelőtt teszem kiiszom és új mederbe köpöm át a folyót sárkányfejű kardot verek verek vele sárkányfejet béketalpú hidat verek szarnak rajta a verebek varrók rájuk varrnak rám is festékruhát bánatcsuhát tarkóm minden virradatát leöblíti a szerelem Kusztos Endre: Marosvásárhelyi kombinát
