Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - Kmeczkó Mihály: Versek
Kmeczkó Mihály f anyar ízeid hívatlanul is gyülekeznek a számban források tüzét szomjazom pikkelyes melled rámsziszeg késsé kékül a nyelvem köszörűkő az idő ágyékod lombja alá fészkel mielőtt megszólítanám darabjaira hull mint vértelen arcunk köveik legeltek békés csordaként a telken kavicsok lapultak lomha békatestteL téglák sora pihent homokkupacok süttették pikkelyes hátukat a nappaL s a kertben a fáK egy szép napon azt mondtáK nem teremnek többel MINT A FÉNYKÉPFELVÉTEL MELYEN ÖRÖKRE BARÁT MARAD a kalap a sál s a jégeN a nagy fénydarab mint a halott arca mely máR Nem kíváncsiskodik konok akár egy kulcsaveszett záR S nem viszonozza mosolyod hirtelen megmerevedtek a körvonalak elsápadt a fény kinyílt a végtelen NÉGYSZIRMŰ SZÁJA S MI VÄNDORLUNK ÜRÜLÉKUTAKON TELÍTETTEK A FELHŐK NEMSOKÁRA KIFAKADNAK a megszokott mozdulatok tövében ízek serkennek tétovázni jöttél de észrevetted magadon a tévedés anyajegyét megmerevedtél mint a lefényképezett villám azóta nadrágszíjon lóg a nap talpunk alól elfutnak A NYOMOK HÜSOD SZAGA KERING A LEVEGŐBEN KOROS DIÓFÁK BÚCSÚZNAK FORRÓ A KÖNNYÜK kerítések mossák benne meztelen ágyékukat gyámoltalan erek tévelyegnek lúdtalpas kövek közt tócsák halk himnusza árad felhők szélén guggolnak az angyalok meztelen fenekük fehéren ragyog szünet nélkül vizelnek akár a szökőkutak reggelente sárga páratenyerek takarják a cérnaszálnyira zsugorodó utakat ráncolják cserzett homlokukat a földek betegen liheg a mindenség tüdeje kicsorduló nyála hideg akár a félelem TENYEREK ZSINDELYE ALATT VÁRTÁL A CSENDRE SZEMED CSORDULT KI KÖNNY HELYETT korhadó combok odvába menekülsz fölém nősz mint fű fölé az árnyék mosolygó műszerek közt lángok hűtenek KÉKÜLŐ SZIVED VARÁZSTÜKÖR megLESED BENNE AZ ÉGI BÉKÁT HA LEGEL FEKETE VÍZBEN 695 őszi képek 1 2 vihar előtt az utolsó vacsora sztrájk zsákutca fekete vízben
