Irodalmi Szemle, 1969
1969/8
Petrőczy Kata Szidónia Egy betegségtől, lelki fájdalmaktól, bujdo- sástól meggyötört asszony 1708 október ködös reggelén Rákóczi szentmiklósi (Liptovský Mikuláš) kastélyában utószor simítja meg kéziratos énekes könyvecskéjét. „A kemény és kegyetlen tigrisek és sárkányok, cethalak, mérges viperakígyók“ szíve nem esett meg az asszony bánatán. De a mintegy félszáz, kéziratban ránk maradt versének feszültséggel teli, nyugtalan hangja túlnövi a kor irodalmának megszokott sablonos keretét. Petrőczy Kata Szidónia az első jelentős magyar költőnő, a késői Balassa-tanítvány, maga vigasztalására, de mégis a világnak panaszolja el szenvedéseit. A világ terhe szinte kibírhatatlan szörnyűséggel nyomja vállát. A pietista lelki önmarcangolás szerelmi verseinek is mély szomorúságot ad. Férje hűtlenségét is csak nehezen tudja elviselni. Verseit a korabeli barokk szerelmi lírától az őszinte átélés, a lelki élet árnyaltabb, színesebb ábrázolása különbözteti meg. A természeti képek elevenek, a tárgyak, a barokk világ csodás szörnyei életre kelnek,‘Vrt éreznek, gyűlölnek, szánakoznak: t Részlet Petrőczy Kata Szidónia versesfüzetéből Fényképek: © Csáder László „Erdők, kies puszták énrajtam! Két és fél é\ gyár k beteg, 1 elfelejti Thaly Káli lálta meg e^ Elragadtatott 1 kíséretében ad nő, akinek a ' kitárulkozását ík bánkódjatok r vilire í«