Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Ne mulasszuk el a jövőt (Radovan Richta és munkaközössége: Válaszúton a civilizáció.)
még nem törődött a Jövővel, gyűjtögetett, vadászott és — élt. Valószínűleg az állattenyésztő és a földművelő népeknél merült fel először a Jövő problémája, a könyörtelen (embertelen!) természet rákényszerítette az embert, hogy a Jövőre gondoljon; a vadászat nem mindig sikeres, a gyűjtögető ember is üres kézzel térhet meg barlangjába (főleg télen!), s enni mindennap kellett. A pillanatnyi szükségleten túl több élelemről kellett gondoskodni, tartalékról az ínséges időkre, az ember tudatosította, hogy holnapi létének meg kell teremtenie az alapjait, előfeltételeit. Hosszú és érdekes lehet a jövő-komp- lexum történelmi alakulása, de számunkra most csak az érdekes, amit ma jelent. Nem mondok új dolgot vele, ha azt állítom, hogy a modern ember lelki problémáinak nagy része állandó és mély (valószínűleg tudatalatti!) bizonytalanságból ered. Karéi Kosík A konkrét dialektikája című könyvében a következő fogalmak tisztázásával próbálja elemezni az elidegenedő ember helyzetét a világban: valóság (látszat és lényeg egysége), pszeudovalóság (a jelenségek felszíne, mely az emberre közvetlenül hat), a gond (mint igények, lehetőségek és tények állandó kölcsönhatása a cselekvő emberre, az objektív valósághoz való viszonya), a hétköznapok (mint a rendszeres, megszokott és mechanikus emberi tevékenység formája és közege) s a történelem (a rendkívüli, egyszeri s ezért megrázó események láncolata, melyet az emberi tudat figyelemmel kísér és megjegyez, tapasztalatokat von le belőle). Kosík azt mondja, hogy a „hétköznapok elidegenedése a tudatban egyszer kritikátlan állásfoglalás, máskor pedig az abszurditás érzete alakjában vetül vissza." Nem véletlen, hogy a kor egyik tipikus — szinte szimbolikus! — lelki betegsége a tudathasadás (skizofrénia). A kettős tudat, a kétlelkűség. S ez nemcsak azért van így, mert létfeltételeink, életkörülményeink, munkánk és társadalmi pozíciónk lépten-nyomon mást követelnek tőlünk, mint amik igazában vagyunk. A modern világnak (civilizációnak) Jellemző vonása a dolgok kettősége (a dialektika is ezt igyekszik megragadni és igazsággá objektivizálni), a magán- és társadalmi élet kettőssége, mély társadalmi realitás (legmarkánsabb példái ennek a politikai szó és tett ellentéte, a gazdasági terv és valóság differenciái, igény és lehetőség eltérő arányai). S mindezen túl éppen a jövő víziója (amely a mai tudatnak megfelelő logika értelmében reális hipotézis) az, amely fokozottan elősegíti a modern ember tudatának kettősségét; látjuk a holnap óriási lehetőségeit, de egyúttal azokat az objektív tendenciákat Is figyeljük, melyek tőlünk — legalábbis látszólag — függetlenül a jövő optimális alakulását negatívan befolyásolják, sőt a holnapot egyetemes emberi katasztrófává változtathatják. A tudományos-technikai forradalom sikeres megvalósításában a szocialista társadalmaknak bizonyos helyzeti előnyük van a kapitalista (imperialista) társadalmakkal szemben; a jövő forradalma eleve kollektív társadalmat tételez fel, s ez itt adva van. Ugyanakkor látjuk a modern kapitalizmus gazdasági színvonalának fölényét és tapasztaljuk, mily nehezen utolérhető. A szocialista építésnek az az előnye is megvan, hogy megismerheti és hasznosíthatja a maga számára a fejlettebb technikai civilizáció eredményeit, tapasztalatait, és elkerülheti tévedéseit, ösztönösségéből eredő buktatóit, ugyanakkor tapasztalnunk kell, hogy hasonló — vagy súlyosabb, logikátlanabb — tévedéseket követünk el a tárgyak logikájával, a dolgok rendjével, az emberekkel szemben. Egy dolog (elméletileg) bizonyosnak látszik! „Ez a terület az eddiginél sokkal tágabb lehetőségeket biztosít a marxizmusnak, hogy bebizonyítsa képességeit a modern civilizáció helyes irányba terelésére, ehhez azonban arra a tényre kell támaszkodni, hogy a tudományos-technikai forradalom távlatai egybeolvadnak a kommunizmus humanista törekvéseivel. A szocializmus, ha nem oldaná meg a modern civilizáció új elméleti kérdéseit és ezek társadalmi és emberi összefüggéseit, az eljövendő ideológiai küzdelemben tehetetlen volna, eszmei eszközei hatásukat vesztenék a tudományos-technikai forradalom feltételei között." Duba Gyula
