Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Ne mulasszuk el a jövőt (Radovan Richta és munkaközössége: Válaszúton a civilizáció.)

Ne mulasszuk el a jövőt

(Rádovan Richta és munkaközössége: Válaszúton a civilizáció)

I. A tudományos — technikai forradalom víziója

1. A szocializált ipari forradalom. A XVIII. század végén James Watt megszerkesztette az első modern gőzgépet, amely alapjaiban megváltoztatta a feudális világot. Az árutermelésben az emberi és állati izommunka után a világ színpadára lépett a gépi erő. A gépi termelésben az ember számára feladatul csupán a gépek kezelése maradt, kézügyességét, szépérzékét, kezdeményező készségét és becsvágyát nem építhette már bele az általa készített termékbe, az ipari forradalom mechanikus elve a munkást Jellegtelen tényezővé változtatta, egyéniségétől megfosztotta. Csupán egy Jellemző tulajdonságát hagyta meg: személyesen részt vesz a termelésben.

2. A tudomány — elemi erő. Az ipari és technikai civilizáció létrejöttét a természet- tudományok ugrásszerű fejlődése (XVI—XVIII. sz.) tette lehetővé, de a technika fejlődése során a gyakorlati alkalmazhatóság követelménye gyakran bizonyos mértékig fékezte a tudomány kibontakozását. Ennek ellenére is az elmúlt másfél évszázad során annyi tudományos ismeret halmozódott fel, és a technika színvonala oly magas szintre emelkedett, hogy ma (különösen a fejlett nyugati országokban, de nálunk is) az ipari forradalom betetőzésével számolhatunk. A Kommunista Kiáltványban Marx és Engels az ipari forradalom lényegét úgy határozta meg, mint állandó „forradalmat a termelési szerszámokban". De az utóbbi évtizedek találmányai már nem a „szerszámok forradalma“ fogalmába tartoznak, mert nem csupán a munkamódszer tökéletesedését, de gyökeres megváltozását, a termelési viszonyok alapvető átrendeződését hozzák magukkal. Századunk második felének tudományos eredményei egy új korszaknak, a tudományos — technikai forradalom korszakának a hírnökei és alapelemei. „A tudományos felismerések áradata szemmel láthatóan gyorsul, a találmányok gyakoriságát már másodpercekben számláljuk, azok a műszaki újítások, amelyek a század elején általában még 5—20 százalékkal növelték a termelékenységet, manapság sok esetben 50—100 százalékot vagy még többet eredményeznek." „Az ember egyszerű ereje nem képes versenyezni a termelés műszaki alkotóelemeinek teljesítőképességével. Az emberi munkaerő átlagos fizikai teljesítőképessége alig ért el a 20 wattot, az érzéki reagálóképesség gyorsasága 0,1 másodperc, a mechanikus emlékezet korlátozott, és kevéssé megbízható ... Éppen ezért az embernek mint egyszerű, szakképzetlen munkaerőnek a ha gyományos alkalmazása a termelő erők fékjévé, az emberi képességek könnyelmű pocsékolásává válik.“ A következők azok a tudományos eredmények, amelyek lényegében körvonalazzák az új korszak vízióját:

a) a kibernetizálás (számítógépek)

b) a kemizálás (új nyersanyagok)

c) a biológiai termelés (antibiotikumok stb.)

d) a magrendszer (korlátlan energiaforrások).

Gyakorlati alkalmazásuk mai — kezdeti — eredményeiből is nyilvánvaló, hogy korunk termelésében a tudomány jelentősége Jellegzetesen és mérhetetlenül megnövekedett, megfigyelhetjük, hogy napjaink tudománya önálló és nagy hatásfokú, közvetlen termelőerővé alakul. Bebizonyosodott, hogy új tudományos eredményeknek a termelésbe való bevezetésével, a technológiai módszerek tudományos felülvizsgálásával, ésszerűsítésével és átszervezésével olcsóbban és nagyobb mértékben emelhetjük a munka termelékenységét, mint az ipari forradalom extenzív módszereivel. A tudományos módszerek alkalmazása intenzív belső erőket hoz mozgásba, és a társadalom számára soha nem tapasztalt mértékben lehetővé teszi, hogy kevesebb emberi munkával nagyobb bőséget hozzon létre. S a fejlődés irányvonala arra enged következtetni, hogy belátható időn belül a tudomány jelentősége eléri az ipar jelentőségének a színvonalát, majd túlhaladja azt, és a termelés döntő szférájává válik.