Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - Román költők: Nichita Stanescu, Marin Sorescu, Ion Alexandru, Geo Dumitrescu, Ghorghe Tomozei versei
A golyó rohan, oda van mozdulatlansága, magánya... De nem elég eltalálni a másik golyóját, hogy ide-oda futkosson az is az asztalon: el kell találnod a piros golyót, erős és általános mozgásba hozni mindent, — csak akkor nyerhetsz négy pontot, ama négy égtájat. Ne pöccints erősen, túlerősen, a golyók leugorhatnak az asztalról, és időt vesztesz s lehet a pontjaidat is . .. Gyerünk biliárdozni! Minden parti után a környező dolgok, úgy tűnik, végre közös irányba rohannak, rohannak, szabadon, bolygó-futással keresik ama piros golyót. Szép is nagyon a biliárd! Játszható szavakkal is vagy csillagokkal, fekete golyókkal s zöld golyókkal, játszható gondolatokkal, fehérrel, kékkel, a lényeg, hogy eltaláld a piros golyót, a játék lelkét, amely a sok magányos gördülést összefűzi egyetlen értelmes tánccá, mely nélkül nincs nyereség. Gyerünk biliárdozni! Mikor a dolgok értelmüket vesztik, oda az összefüggés, én biliárdozni kezdek, hogy megértsem a világot. Fogom a fejem s az asztalra helyezem. Szerencsére leszerelhető fej. És csak vele játszhatom azt, hogy eltalálom a villogó piros golyót, nap-golyót... Lászlóffy Aladár fordítása
