Irodalmi Szemle, 1969

1969/6 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Szabálytalan háromszög

lik az apró bajok felett; a nő és anya gondoskodó gyakorlati érzéke kell hozzá, hogy a szűkös keresetből, a hiányból az egész regényen végigvonuló, nyomasztó közeg legyen, mely látszólag jelentéktelen sérelmek lehetőségeit rejtegeti, melyek éppsn csak felfájnak és mégis alá tudják ásni a legforróbb és leghálásabb szerelmet is. Gigi sok okosat és figyelemreméltót gondol vagy mond a házasságról, a férfiakról a — férfiaknak. Tükröt tart eléjük: ilyenek vagytok, így tükröződtök bennünk, nőkben. Vegyetek komolyan bennünket, mert mi is gondolkodunk és érzünk és egy egyéni, számotokra talán furcsa és megközelíthetetlen logika törvényei szerint értékeljük viselkedéseteket, tetteiteket. S ha valóban egyenrangúaknak tartotok minket és az együttélést becsületesen gondoljátok, igyekezzetek megismerni a logikánkat és alkalmazkodjatok hozzá. A szexuális fölény nem minden, a szerelem néha megoldja a problémákat, de néha csak ennyi: „Furcsa, rövid, kesernyés, görcsös gyönyört csiholt ki testemből." (Gigi) S a házasságban a közöny, a szórakozottság, a kedvetlenség, a szerelem nélkül múló éjszakák sora a szeretett és szerető nő számára — büntetés, fMiért büntet...?! E egyszerre előáll az új helyzet: „Józsi közé és közém az egészen nem tisztázott, egészen el nem intézett dolgokról való hallgatás egyre erősebb, sűrűbb sövényt font. Tüskés, mérges volt ez a sövény, féltünk hozzányúlni. Megint csak csodálnom kellett Józsit, könnyedségét, közvetlenségét, szeretetreméltóságát nem vesztette el. A kellemetlen dolgokat félre tudta tenni az útjából, s meg tudott róluk feledkezni. Számára nem létezett boldogtalanság, csak kellemetlenség. Egyedül ő volt az, akire nem sziszegtem, mint az eltaposott kígyó, akire nem terjedt ki ellobbanó lángú gyűlöletem. A vele szemben érzett harag és megvetés soha ki nem csírázó magok voltak a lelkemben, elfojtotta őket egy sokkal erősebb érzés. Nem, nem a szeretet volt az, hanem ala- csonyabbrendűségem utált, de kiirthatat- lan tudata. Úgy éreztem, különb nő illett volna hozzá, és házasságom évei alatt sem tudtam felocsúdni csodálkozásomból: miért választott épp engem."

6. Tévedések. Félix figyelme és érdeklődése, későbbi szerelme „varázsló“ módjára új embert teremt Gigiből. (Meg kell tanulnom feledni is, nemcsak megbocsátani." I Az a tény, hogy a férfi akarja őt,

nemcsak boldoggá: emberré teszi. „Tudtam, hogy Félixnek el kell mennie, és tudtam, hogy az így jó, csak azt akartam, hogy amíg erre sor kerül, ha egy órára is, de legyen még velem, törődjön még velem, beszéljen hozzám, úgy, ahogy eddig még senki, és biztos, hogy ezután sem senki. Úgy éreztem, hogy ennyi jár még nekem, ez valamiképpen a jussom, s erről nem akartam lemondani." Ez a szerelem — szerelem?“ Ha szerelem volt is akkor, ma már nem vagyok Félixbe szerelmes" — sejteti meg Gigivel, hogy a férje azért vette őt feleségül, mert a házasélettől a problémamentességet, a maximális kényelmet, a gondtalanságot és zavartalanságot várta, olyan feleséget akart, aki maga igénytelen, aki majd bálványozza őt, és nem korlátozza szabadságában, kedvteléseiben. Itt elgondolkozhatunk az írónő valóságszemléletének igazságán, teljességén és esetleges tévedésein. A férj jellemrajza — véleményem szerint — a feleség szemével nézve tökéletes. Gigi ilyennek látja öt. Szubjektív kép, mely bizonyára igaz, de csak félig. Hiányzik a másik fele: a férfi, akinek szintén van véleménye az élettársáról. Józsiból hiányzik a feleség képének tükröződése, ahogy ő látja Gigit. Nem hiszem, hogy egy férfi, akinek lehetősége van választani, házasságához csupán engedelmes alanyt keres önzése elviselésére és kényelme biztosítására. Nem hiszem, hogy egy férj jó szeretője legyen a feleségének, akit nem becsül, akit csak kihasznál. A házasságban — legalábbis a legtöbben — mindig két lélek keresi egymást — bár talán nem mutatják, taktikai okokból titkolják —, és mindkettőjüktől függ, hogy egymásra találnak-e! A történetben bizonyára Józsinak is megvannak a maga szempontjai és ítéletei, valószínűleg a sérelmei is, melyeket azonban Ordódy nem ismer, vagy nem tart fontosnak. S úgy érzem, Félix szerepe sem tiszta kép: nem ok volt az angol mérnök, csak lehetőség. Nem ő változtatta meg Gigit, benne már megérett a változás, a lázadás igénye, csak alkalmat keresett, lehetőséget — apropót — várt, hogy kitörjön — a becsületes és tiszta emberi lélek nem bírja el az elnyomást, és Gigi ilyen —, s annál szerencsésebb, hogy ilyen egzotikus lehetőséget talált. Félix nem alany volt Gigi életében, hanem tárgy, melyet megszerzett magának, magába olvasztott és általa megváltozott.