Irodalmi Szemle, 1969

1969/6 - DISPUTA - Zeman László: Nyelvi tallózás a TéT lapjain

A fordítások zöme tudománynépszerűsítő szinten sem képvisel magasabb színvonalat. A nem szakos fordító csak azt képes lefordítani, ami valóban nem nyelvi-szakmai, ezzel hozható kapcsolatba, hogy kevés a lapban a matematikai, fizikai és műszaki témakörből merítő anyag. Átlagos szakszósűrűsége (az információsűrűség mértéke) az Siet és Tudományénál alacsonyabb. (A kolportázsszerűség lehet szerkesztői felfogás.)

A stilisztikai eltolódásban olykor a tudálékosság (informálatlanság; ismeretterjesztő irodalomban sem fordul elő „egy Galénus nevű orvos", 12: 16) és következménye bizonyos harsányság ütközik ki /„A másik tudományos oldalát a specializált csehszlovák endokrinológia képviseli [belső elválasztású mirigyek betegségeivel foglalkozó tudomány], amely máris dicső helyet foglal el a világ ranglétráján", 12: 31).

4. 2. Felsorolásunkkal látszólag egy szintre rétegeztük a vizsgált cikkeket, a valóságban módosul a helyzet. Némelyik mindkét szemszögből (nyelvi, tartalmi) egyaránt sikerültnek mondható. De önként adódik az elmondottakból: a nyelvileg jól formált anyagban a „köznyelvihez“ közel álló leírások, és riportszerű elbeszélések vannak túlsúlyban.

4. 3. A „szaknyelvi irányvételt“ részint azért választottuk, mivel azt egyeztethetnek tartjuk a lap funkciójával, részint — mert a dolgozatunkból kiolvasható negatív előjelű „nyelvi dinamika“ kisebb-nagyobb mértékben természettudományi-műszaki kiadványainknak (mint fordításirodalomnak) az egészét érinti.

5. Végül a vizsgált anyagra vonatkozóan feltehetjük a kérdést: mennyiben tükrözi a csehszlovákiai magyar nyelv alakulásában ható tendenciákat.

5. 1. Terjedőben van az idegen szavaknak a szlovákban-csehben meghonosodott alakjuk szerinti használata. Hangtani jelenség, hogy a köznyelvben az ökonómiát általában ekonómia cseréli fel, s az e/ö-s variánsok közül a nyíltabb járja (jederáció, federativ, 10: 58, 59, 60, 61). Szokványossá kezd lenni az -us képző elmaradása, infarktus helyett „infarkt“, hasonlóképpen „text", „pszichológ" („Siwapithec", „ramapithec", 10: 50).

A szlovákból átvett intézmények, betűszóik és idegen szavak a kétnyelvűség legáltalánosabb tünetei [„televízor", 8: 31. 44).

5. 2. A nemzetiségek nyelve a szaknyelv síkjában beszűkül. Erre az állapotra utalnak a természettudományi-műszaki szövegek stílusának fogyatékosságai, a szakszókincs torzulása, valamint a kontaktus-helyzet hatására a jelentésében egyenértékű idegen szó

— magyar szó választásokban a szakszókincs idegenszó-elemeinek nagyobb megter- heltsége, ami épp az ismeretterjesztő irodalomban rendhagyó a magyarországi úzussal szemben. Folyóiratunkból a vibrálás, hisztológia, radiális, hatórádiusz, preparátum, narkoanalízis, domesztikál, hipotenzív hatás, szekréciós sejtek, neurotikus szimptomák, klimatikus „tendenciák", defekációs aktus, elektromos stimulus típusú szavak, kifejezések gazdag szótárát állíthatnánk össze, a szabad gyökök mint „szabad radikálisok" (1: 44), a kórbonctani vizsgálat mint „patológikus-anatómiai boncolás“ (10: 18) fordul elő stb. (Ellenben helytelen magyarítás az élettani biológia helyett: 1: 4).

5. 3. A beszélt és az írott nyelv közti különbség összemosódik. Ha meggondoljuk, hogy a beszélt nyelvet éri közvetlenül a legtöbb negatív hatás, e „fejlődést“ nem minősíthetjük előnyösnek. Az írásbeliség fellazulásával szemben nem maradhatunk közönyösek, sőt: hangsúlyozni kell az írott szó szabályozó és szűrő funkcióját.

Tisztában vagyunk a szerkesztőségekben folyó munka körülményeivel. Tudjuk, nem egy kézirat csak a szerkesztők és lektorok kezében válik közölhetővé, miközben állandóan fennáll a szövegromlás veszélye is. (A gépírónőtől a korrektorig és szedőig min' denki változtat a szövegen, saját nyelvére fordítja, ami pl. azt jelenti, hogy az alacsonyabb gyakoriságú szavakat, szerkesztésmódot, írásjeleket átlagosabbra, „köznyelvibbre“ javítják. így alakul a tárgyiasság tárgyilagossággá, a szöszöske szöcskévé, a hasonítás hasonlítássá, vagy idézhetnénk az idegen szavak népetimologizálását: reminiszcencia> reminesszencia, proveniencia>provincializmus stb.).

A szó értékének visszaállítása nem automatikus folyamat. A Természet és Társadalom nyelvi és tartalmi igényességének növelésével jelentős szerepet vállalhat az induló csehszlovákiai magyar nyelvművelésben. A tudományos-ismeretterjesztő szövegek színvonalasabb fordításának követelményét (a fordításirodalom épp olyan kontaminációs helyzetben van, mint a köznyelv) a legközvetlenebb feladatként rögzíthetjük.