Irodalmi Szemle, 1969
1969/6 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok
Végső fokon el lehet, és el is kell dönteni, hogy mit akarunk elérni a szlovák nyelv iskolai oktatásával, s az három fokozatban vázolható fel: 1. A magyar gyerekek tanuljanak meg szlovákul is, 2. hogy egyformán beszéljenek szlovákul is magyarul is, 3. hogy jobban beszéljenek szlovákul, mint magyarul. S ennek eldöntésében a korábban már ismertetett nyelvi, gondolkodáslélektani és társadalmi aspektusok nyújtotta lehetőségekből kell kiindulnunk. Szerintünk a fentebb felsorolt három lehetőség közül az említett aspektusok és az etnikai keveredés mértéke alapján legalább 100—150 évig csak az első lehetőség jöhet szóba, nem zárva ki azt a lehetőséget sem, hogy a 2. és a 3. változat egyes esetekben egyéni teljesítmény formájában szintén lecsapódhat. Nem szeretnénk azt a látszatot kelteni, hogy a 2. és a 3. lehetőséget tagadjuk, vagy ezzel az asszimiláció ellen keresünk menedéket, noha a kisebbségnek ez mindig léte által adott joga, de a 2. és a 3. változat mindig magában rejti az asszimiláció látszatát, hogyha a kelleténél korábban erőltetik és hangsúlyozzák. Erre pedig véleményünk szerint semmi szükség. Amióta egyáltalán a történelem adatokat nyújt a kérdéshez, egy kompakt etnikum bilingvizálódása, majd ismét egynyelvűvé tétele, teljes beolvadása a többségbe, mindig csupán idő kérdése volt, ezt az időt azonban ki kellett várni. Az asszimilálódás az élet legtermészetesebb jelensége, de megvannak a maga fokozatai. Egyedi esetekben a másod-, illetve harmadfokú leszármazottaknál már teljessé válik. Az olyan jellegű kompakt egységeknél viszont, mint a csehszlovákiai magyarság, három fokozatban valósul meg. Ezek a fokozatok megegyeznek azzal, amit az imént lehetőségként tüntettek fel a szlovák nyelv iskolai oktatásának feladatkitűzésében. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy minimálisan 6—8 emberöltőnyi idő szükséges az egész folyamat megvalósulásához. Ezt bizonyos körülmények, az etnikumok aránya, elszigeteltsége stb. jelentősen késleltethetik, de ennél lényegesen kevesebb idő alatt az asszimilálódási folyamat általában nem zajlik le, kivéve erőszakos módszerek alkalmazásakor. Elég érdekes az egyes fokozatok időtartam-megoszlása is. Általában az 1. fokozat öleli fel az egész asszimilálódási időszak felét. Ezt egyrészt az idegen nyelvi tudat kialakulásának lassú ütemére lehet visszavezetni, másrészt arra, hogy az első fokozat elérése után a többségi nemzet már kevésbé érzi a széthúzás veszélyét, illetve a beolvasztás szükségét, harmadszor pedig arra, hogy az idegen nyelvtudat kialakulása, illetve a beolvasztási szándék lanyhulása feltétlenül kiváltja az asszimilációval szemben tanúsított ellenállás iránti közömbösséget a nemzetiségek tagjaiban, s ez meggyorsítja a beolvadás ütemét, míg az első fokozatban a kettős nyelvi tudat hiánya a nemzetiségek tagjait visszahúzzák, összeforrasztják azzal az etnikummal, amelyből származnak. A nyelvi kérdés asszimilációs vonatkozásait nem akarjuk részletezni, csupán azt hangsúlyozzuk, hogy az asszimilálódás tehát hosszabb idő alatt valóban létrejöhet a heterogén összetételű közösségekben. Viszont a nemzeti asszimilálódás első feltétele az etnikai bilingvizálódás. Mindaddig, amíg ez az etnikai bilingvizmus ki nem alakult, a nemzetek és nemzetiségek nyelve és nyelvhasználatának joga a maga közösségén belül — így az Iskolában is — egyenrangú. Ezt a tényt okvetlenül figyelembe kell vennünk akkor is, hogyha valóban lehetővé akarjuk tenni a nemzetiségek tagjainak társadalmi érvényesülését. Ennek bármilyen formában történő tagadása az egyéni szabadságjogok arculcsapása; a politikai kérdések szemfényvesztő, rabulisztikus megkerülése; s ezt asszimiláló és asszimilálandó egyaránt érzi; ez a nemzeti ellentéteket még jobban felszítja, az eredmény pedig sokkal veszélyesebb az állam egységére nézve, mint a nyelvi heterogenitás. Teljesen egybehangzó véleményen van különben a jugoszláv szakirodalom is: „Ameny- nyíre fontos az érintkezés nyelvének elsajátítása, annyird kényes kérdés. Olyan fokú elsajátítása reális, amilyen mértékben megérlelődött szükségességének tudata. Egyébként az érintkezési nyelv elsajátításának szorgalmazása az illető nyelv erőszakolásává változik.“50 Fejtegetésünkben sikerült bizonyítani, hogy nemzetiségek voltak és vannak, s ennek folytán kisebbségi kérdés is volt és van. S ennek a kérdéskomplexumnak nem valamiféle specifikus része a nyelvi kérdés sem, hanem szervesen kapcsolódik az egész kérdés 60 Rehák L.: A kisebbségek Jugoszláviában, Növi Sad, 1967. 277. 1.
