Irodalmi Szemle, 1969
1969/6 - Dénes Imre: Őszvégi capriccio
ütés joga — figyelmeztette forróvérű társát. — De előbb még elbeszélgetünk egy kicsit a fiatalúrral. — Velem ugyan nehezen. — Nem? Na, azt még meglátjuk ... Tudod, mit, kiskomám? Kezdjük talán azzal, hogy te egy nyavalyás, senkiházi, uborkafára felkapaszkodott kis vidéki lócsiszár voltál akkor, amikor Klári először mutatott be téged nekünk. Ez körülbelül négy évvel ezelőtt volt, ha jól emlékszem. Igaz? — így is jó. Tehát négy év. Ez alatt az idő alatt embert faragtunk belőled. A hátunkon kapaszkodtál fel a tetőre, ott aztán nagy bölcsen azt gondoltad, hogy köszönöd szépen, ezentúl majd megállsz valahogy a magad lábán is. így volt? Klárit is szépen bennehagytad a pácban. Persze, te azt mondod, hogy nem gondoltad, hogy így is végződhet a dolog. Ilyen fordulatot te el se tudtál képzelni azzal a pihent agyaddal. Azt hitted talán, hogy Klári szép csendben felneveli majd a gyereket, és néhanapján mesél majd neki az apjáról, akiből időközben esetleg nagykövet lett Egyiptomban. Vagy mégsem így gondoltad? Felelj, tee, mert... az egyik ütés gyomorszájon ért úgy érezted hogy rögtön kifordul mindened előredőltél és hányni kezdtél — Gyurikám, már sokszor mondtam neked, hogy nem baj az, ha egyelőre nincs lakásunk. Nálunk úgyis van elég hely, és a család befogad téged. — Éppen erről van szó, Klári, nem érted? Még te is úgy fogalmazol, hogy befogadnátok engem. Én mindig csak talált gyermek lennék nálatok. Ti mind azt hiszitek, hogy a családotok — minima calcula — egyenrangú az Egyesült Nemzetek Szervezetével. „Befogadnátok magatok közé“ — ismételte még egyszer, és a szó visszhangja még sokáig ott csikorgott a fogai között. — Mikorra méltóztatsz magadhoz térni? — kérdezte a fiatalabbik. — Vagy azt hiszed, hogy reggelig fogunk itt dédelgetni? kihúztad magad és azt kívántad hogy most már ne szóljanak hozzád csak üssenek jólesett az alaposság ahogy csinálták rájöttél hogy a testi fájdalmat talán a legkönnyebben viseli el az ember úgy érezted hogy életedben először leszel hálás ezeknek ha most agyonvernek három halott gondoltad magadban ez felér egy kisebb méretű társadalmi katasztrófával is de miért titkolta el Klára hogy gyereke lesz miért kellett ezt másoktól megtudnom miért kellett ezt éppen a temetés napján megtudnom és egyáltalán mi közöm most már az egészhez ha ennyi miértre az lehet csak a válasz hogy ezek itt agyonvernek már rég elmehettek de még mindig nem volt kedved felkelni a földről aztán valaki megfogta a válladat lassan feltérdeltél kinyitottad a szemed egy rendőr állt előtted csúnyán odavan kisöreg mondta segített felállni beültetett az Antalba jól elbántak magával kár a ruháért is tudja legalább hogy ki volt kérdezte ránéztél gyerekarcú nagy behemót ember volt elbántak velem mondtad hogy lássa értékeled a jóindulatát ez a jópofa rendőr itt sajnál engem gondoltad magadban és csudanagy jókedvedben elmosolyodtál
