Irodalmi Szemle, 1969
1969/6 - Flann O’Brien: A harmadik rendőr
Flann O’Brien közvetlenül az első világháború kitörése előtt, Nagy-Britannia Tyrone grófságában született, s 1966. április 1-én halt meg. Eredeti neve Brien O’Nolan volt, másik híressé vált írói álneve: Myles na Gopaleen. Müvei: At-Swim- Two-Birds (regény/, The Hard Life (regény/, The Dalkey Archive (regény, amelyet később When the Saints Come Cycling In címmel színpadra alkalmazott/. Angol nyelven született művei mellett egy híres és — állítólag — lefordíthatatlan ír nyelvű regényt is írt (An Beal Bocht). Három regényét a MacGibbon and Kee kiadó publikálta; ennél a kiadónál jelent meg a közelmúltban A harmadik rendőr is (The Third Policeman), amely az At-Swim-Two-Birds cíművel párhuzamosan született, s amelyből alábbi szemelvényünk is való. Ugyancsak ott jelent meg egy válogatás is az írónak az Irish Times ban közölt írásaiból. MacCruiskeen visszasétált a pohárszékhez, kinyitotta az alsó rekeszt, egy kis dobozt vett ki belőle s az asztalra tette, hogy szemügyre vehessem. Életemben nem láttam ennél díszesebb és tökéletesebb munkát. Barna színű doboz volt, amilyet hajósoknál, vagy szingapúri tengerészeknél láthat az ember, de kicsiben, mintha az ember a távcső másik végével nézné. A doboz magassága egy lábnyi lehetett, arányaiban tökéletesen és hibátlanul kidolgozott darab. Rovátkák, faragások, simára csiszolt felületek és jelek díszítették minden oldalát, s fedelén egy hajlat ékeskedett, amely nagyban kiemelte a tárgy nemes szépségét. Minden sarkán egy-egy fényes rézlemez csillogott, fedelén pedig gyönyörűen kidolgozott réz keresztpántok feszültek, kifogástalanul a fára hajlítva. Az egész tárgy a magasrendű művészet jegyeit, nyugodt szépségét viselte magán. — Íme — szólt MacCruiskeen. — Szinte túl szép ez ahhoz, hpgy beszélni lehetne róla — szólaltam meg végre. — Két teljes éven át dolgoztam rajta, még fiatal koromban, és ez tett igaz emberré — mondta MacCruiskeen. — Nincs is rá szó — mondtam. — Aligha — bólintott MacCruiskeen. Mindketten a dobozt bámultuk, s öt percen át olyan mereven néztük, hogy a tárgy táncolni látszott az asztalon, s jóval kisebbnek tűnt fel, mint a valóságban. — Ritkán figyelek meg ládákat vagy dobozokat — szóltam egyszerűen —, de ez a legszebb mindazok közül, amiket valaha is láttam, és holtom napjáig emlékezni fogok rá. Lehet-e benne valami? — Lehet — mondta MacCruiskeen. Az asztalhoz lépett, s hízelgőn, mintha egy juhászkutyát simogatna, kezét a dobozra helyezte, s egy kis kulccsal felnyitotta, de még mielőtt beletekinthettem volna, le is csapta a fedelét. — Elmondok önnek egy történetet; összefoglalom egy apró dráma fordulatait — mondta. — Mikor elkészültem a dobozzal, egyre azon törtem a fejemet, hogy mit is fogok benne tartani, hogy mire is használhatom. Először Bridie kék papírra írt, erős illatú leveleire gondoltam, de akkor még nem is sejtettem, hogy szentségtörés lesz, mert keserű dolgok álltak azokban a levelekben; érti; ugye, hogy mire vonatkozik a megjegyzésem? — Igen — feleltem. — Ezek után itt őriztem a díszgombjaimat, a fényezett jelvényeimet meg az ajándék töltőceruzámat, aminek a végén egy csavar a grafithegy kiemelésére szolgált, csupa boFlann O'Brien a harmadik rendőr angol elbeszélők
