Irodalmi Szemle, 1969
1969/6 - Graham Greene: Mr. Lever nagy pillanata
angol elbeszélők Graham Greene közel harminc esztendős volt már, amikor — 1936-ban — első novellája az amerikai Story ban nyomdafestéket látott, s ma ő a világ legismertebb katolikus regényírója. A szépprózai munkáiból készült filmek, valamint bemutatott drámái [The Living Room stb.) széles körökben ismertté tették nevét. Greene az angliai Berkhamstedben született, s az oxfordi Balliol College neveltje; tanulmányi évei alatt az Oxford Outlookoí szerkesztette. Első könyve verseskötet volt, második a The Man Within című regény. Greene a regényeit két csoportba osztja; az elsőbe, amelyet „entertainments“-nek (szórakozás, mulatság) nevez, többek között The Third Man és Brighton Rock, a másodikban, ahol belső emberi értékeket elemez, The Heart oí the Matter és The End of the Affair című regényeit sorolja. Novelláinak egy része Nineteen Stories című válogatásában jelent meg. Mr. Lever belevágta a fejét a mennyezetbe és káromkodott. Rizst raktároztak oda fönn, s a patkányok futkározni kezdtek a sötétben. A réseken át rizsszemek peregtek a bőröndjére, kopasz fejére, konzerves ládáira s a kis, kocka alakú dobozra, amelyben az orvosságait tartotta. A fiú már felállította a védőhálós tábori ágyat, s kinn a forró, párás sötétségben az összecsukható asztalt és székeket is. Egy asszony ballagott végig az őserdőig húzódó csúcsos, nádfödeles kunyhók vonalán. Kezében égő fahasáb lobogott, s vén arcát, lecsüngő melleit, tetovált, beteg testét beragyogta a láng. Mr. Lever előtt valószínűtlennek tűnt fel, hogy öt hete még Londonban járt. Nem tudott felegyenesedni; négykézlábra ereszkedett a porban, s felnyitotta a bőrönd fedelét. Kivette a felesége fényképét, s az elemózsiás ládára állította; levélpapírt és tintaceruzát kotort elő: a ceruza megpuhult a hőségben, és mályvaszerű foltokat hagyott a pizsamáján. Majd, mivel a tábori lámpa fényénél észrevette, hogy a vályogfalakhoz óriási svábbogarak lapulnak, óvatosan lezárta a bőröndöt. Már az első tíz nap folyamán rájött, hogy a svábbogarak zoknit, inget, cipőfűzőt, mindent megzabálnak. Kiment; molylepkék csapódtak a lámpájához; moszkitó azonban nem volt, partra szállása óta egyet se látott vagy hallott. Leült, s a lámpa fénykörében a feketék jól szemügyre vették. A kunyhók előtt kucorogtak, és egyre őt figyelték; barátságosak voltak, kíváncsiak, szórakozni vágyók, túlzott érdeklődésük azonban bosszantotta Mr. Levert. Érezte, amint tekintetükkel körülrepdesik, ha ír, ha abbahagyja az írást, ha nyirkos tenyerét a zsebkendőjébe törli. Nyújtogatták a nyakukat, hogy lássák, mit húz elő, ha a zsebébe nyúl. Emily, drágám, írta, már nyomon vagyok. Mihelyt megtalálom Davidsont, egy teherhordóval hátraküldöm ezt a levelet. En jól vagyok. Persze, meglehetősen furcsa itt minden. Vigyázz magadra, drágám, és ne aggódj. — Uram, vegyél csirkét — szólalt meg a szakácsa, aki hirtelen előbukkant a kunyhók közül. Kis, vézna csirke verdesett a markában. — De hiszen már kaptál egy shillinget; vagy nem? — Azt ők nem szeretni — felelte a szakács. — Ezek azt nem szeretni. — Miért nem szeretik? Hiszen jő pénzt adtam. — Ök akarnak király pénzét — mondta a szakács, és visszaadta a Viktória-kori 491 Graham Greene Mr. Lever nagy pillanata
