Irodalmi Szemle, 1969
1969/6
fiatal kéfc 9 Számunkat fiatal szlovákiai magyar képzőművészek műveivel illusztráljuk. Elért eredményeik, művészegyéniségtik kitapogatható formálódása és önállóvá válása indokolttá tette, hogy szellemi közvéleményünk elé sorakoztassuk őket, tudomásulvételre, elbírálásra, értékelésre. A képzőművészetek, — a színek, idomok és formák művészete — térben és időben talán kevésbé kötöttek az adott társadalmi valósághoz, néphez! nemzetiséghez — nem köti őket a szó, az írott gondolat érzelmi és értelmi tartalma, mely determinált —, formanyelvük általánosabb, mondanivalójuk emberi szempontból e- gyetemesen hozzáférhetőbb. Ez azonban nem menti fel a képzőművészt az alól, hogy saját népe, valósága anyagát emelje művészetével általános emberivé, s így nyúljon a Tőzsér leírta „teretlenségből“ az általános és korszerű felé. Fiatal képzőművészeink fő erőssége — úgy véljük — a korszerűségre, az időben és térben való, fokozott korlátozatlanságra törő igény. Menekülés a teretlenség fojtó kis- szerűségébőí és szorításából.
