Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Károlyi: Az új Magyarországért
— írja szkeptikusan levelében —, az a történelem is, az minden ... Leghaladóbb eszméink is fölöttébb nevetségesnek és maradinak tűnnek majd, ha visszanéznénk rájuk .. Elfogultan nézte a történelmet, kultúraellenes tényezőnek tartotta, amely ártalmára van az általa istenséggé emelt Szépnek. Bár a szépség és művészet eszményét minden más eszmény fölé emelte, és életét a társadalmonkívüliség ténye fenyegette, nem vádolhatjuk, hogy művészete öncélú lett volna. Stílusművészete, esztétikai eszményei nemcsak remekműveit mentik át a halhatatlanságba, de nevelő és útmutató hatással voltak kora és századunk íróira is. Az irodalomtörténet számon tartja, hogy Guy de Maupassant mennyit köszönhetett mestere, Flaubert útbaigazító tanácsainak. Flaubert éveken át féltő gonddal őrködött, hogy zseniális tanítványa ne adjon ki a kezéből olyan írást, amely nem közelíti meg a tökélyt. Bizonyára ennek a nagy gondosságnak, Flaubert minden pedantériát nélkülöző segítő készségének köszönhető, hogy Maupassant azalatt a tíz esztendő alatt, amelyet egészségesen és zavartalanul az alkotói munkának szentelhetett, a regény- és novellaremekek egész sorával ajándékozta meg hazáját és a világ irodalmát. Kár, hogy a gyűjtemény erre a páratlan kapcsolatra, a nevelő és a tanítvány mély, emberi barátságára csak három levélben hívja fel az olvasó figyelmét. Az elsőben Flaubert kijelenti, hogy Maupassant első nagy műve, a Gömböc remekmű. Koncepcióját eredetinek, stílusát kiválónak, lélekrajzát erőteljesnek tartja: egyszóval: el van ragadtatva. Ugyanabban a levélben tanácsokkal is ellátja: „Egy kis papíron tettem néhány vaskalapos megjegyzést. Vedd figyelembe, azt hiszem, hasznosak." A válogatás hiánya ellenére is megmarad egy nagy és példásan szép élet sokat láttató keresztmetszete. A gyűjtemény ebben a szűkre szabott, csonka formájában Is kitűnő ízelítőt ad Flaubert írásművészetéből, közel hozza szívünkhöz a múlt század szépprózájának ezt a francia nagymesterét, akinek stílusa és emelkedett szellemisége örök példakép marad. Egri Viktor Károlyi: Az új Magyarországért (Válogatott írások és beszédek 1908— 1919, Magvető Könyvkiadó, Budapest 1968, 558 o.) A Kaplony nemzetségből származott nagykárolyi gróf Károlyi Mihályt, az ország egyik leggazdagabb földesurát, akinek radikális politikai állásfoglalása szöges elentétben állt arisztokrata származásával, az őszirózsás forradalom emelte a miniszterelnöki székbe, s a népköztársaság kikiáltása után ő lett Magyarország első köztársasági elnöke. (Azok, akik Kossuth Lajost tekintik az első magyar köztársasági elnöknek, nem veszik tudomásul, hogy az 1849. április 14-i detronációs nyilatkozat az államforma kérdését függőben hagyta, ezért Kossuth Lajos mint kormányzó lényegében a régens teendőit látta el, mint a XV. században Hunyadi János, majd Szilágyi Mihály.) — Köztudomású, hogy a figyelemreméltó belpolitikai és szociális reformokkal jelentkező Károlyi Mihály, aki hangoztatott elveinek megfelelően grófi címétől is megvált, abba bukott bele, hogy antantbarát és pacifista politikája a győzteseknél nem talált megértésre. Ez a most megjelent kötet válogatást hoz Károlyi Mihály 1919-ig elmondott beszédeiből és írásaiból, s Egy egész világ ellen című emlékiratainak lényegében befejezetlenül maradt II. kötetét is magában foglalja. Ismeretes, hogy az első kötet, amely 1918 október végével zárul, 1923-ban (Münchenben) jelent meg, majd Budapesten is nyomdafestéket látott. Vajon miért nem adták ki már akkor a II. kötettel együtt, s miért nem jelent meg még magyarul Károlyi Faith without Illusion (Hűség illúzió nélkül) című, majdnem teljes életpályát felölelő önéletrajza? Ez is lett volna annyira időszerű, mint a kétkötetes válogatás 1920 és 1946 közt keletkezett műveiből. Arról nem is szólva, hogy a tudományos színvonalú Károlyi-monográfia még mindig várat magára. Amit
