Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok
fontos azért, mert az oktatásban — mely az objektív valóság lényegének és a valóságelemek összefüggéseinek feltárására Irányul, a fogalmi — teoretikus és a nyelvi — verbális struktúrabázist kell kiépítenie a gyermek tudatában, s a tanuló ezen keresztül ismeri meg a világot, vagyis egyik feladata a szignifikálás a célból, hogy további kommunikáció jöhessen létre. E folyamat rendkívüli bonyolultságát nem kell külön hangsúlyoznunk, de szövevényes volta elképzelhető, ha figyelembe vesszük ezeknek a struktúrabázisoknak önmagukban is rendkívüli összetettségét, s azt, hogy a közöttük levő korreláció sem egyenlő a tökéletes megfeleléssel, ill. azonossággal. Még bonyolultabbá válik a kérdés akkor, ha azt is látjuk, hogy a korábban említett komponensek közül tényleges fizikai ingerként a legjobb esetben a valóság és a szó léphet fel, de gyakran (pl. fényév és hasonlók esetében) kizárólag a szó. A rendszerek azonban még bonyolultságukban sem egyszerre vetítődnek át a gyermek tudatába, mert a tartalom nyelvi realizálódása — lineáris voltánál fogva — képtelen egyszerre, egyidőben visszaadni az anyagiságban egységes, de megjelenési formáiban heterogén világ dimenzionalitását. A nyelvi linearitás tehát eleve tagoltságot, szakaszoltságot, időbeni egymásutániságot feltételez, ez egymáshoz épülő elemek sorrendisége pedig nyelvi és szemléleti sajátossággá lényegül. Ha azonban ez az egyszerre való tudati átvetítődés megvalósulhatna is (ami csak elméletileg képzelhető el), gyakorlati hasznossága teljességgel megtörne a tanuló szellemi teherbíróképességén. Adva van tehát a nyelv a maga linearitásával, s az ismeretnyújtás során ezen keresztül valósul meg a kommunikáció, ez a linearitás viszont — mint mondottuk — elev? elemek szerint tagolható szakaszoltságot feltételez. Miként azonban a nyelvi és a gondolkodási struktúra elemei sem azonosak, a nyelvi linearitás szakaszoltsága (pl. a korábban említett hat mondatban) nem egyszerű lenyomata a valóság dimenzionali- tásának, de éppen azért, mert a nyelv ugyanakkor végső fokon az objektív valóságra vezethető vissza, a nyelvi megnyilatkozásban a már gondolkodásban — (tudatban) — meglevő különbségek is tükröződnek. A gondolkodás számára azonban még így is a szónak van a legnagyobb jelentősége, mert „a gondolkodás folyamata a képzetek szemléletes-képszerű tartalmának, valamint a gondolattartalomnak a közvetlen szemléletesség keretein túlmenő verbális jelölésével többé-kevésbé bonyolult összekapcsolásban megy végbe.“36 Amikor tehát a szavak összeállnak, a mondatban törvényszerű egymás utáni linearitás jön létre. A gondolkodási folyamatban viszont minden mozzanat olyan belső dialektikus, kölcsönös összefüggésben van, mely nem teszi lehetővé, hogy széf/elszakítsuk és lineáris egymásutániságba helyezzük őfcer.“37 Már önmagában egy-egy problémafelvetés is gondolkodási aktus, még inkább az a problémamegoldás. De megfogalmazni a probléma lényegét voltaképpen annyit jelent, mint felemelkedni a lényeglátás, az analízis szintjére, a megértésig; s ha ez nem is egyenlő a megoldással, mindenesetre az első lépés a megoldás felé.38 A plasztikus gondolatnak lineáris, tehát nyelvi eszközökkel való kifejezése, ill. fordítva: a lineáris eszközzel kifejezett tartalmak tudati plaszticitással való átalakítása az a rendkívül bonyolult pszichológiai folyamat, amire képessé kell tennünk a tanulót, hogy megóvjuk az egyszerű verbalizmustól. Mondanunk sem kell azonban, hogy ennek szigorú és elengedhetetlen feltétele van: a már korábban kiépített nyelvi és gondolati struktúrabázis dialektikus egysége, korrelációja, melynek alapján a plasztikus gondolatot kifejezni akaró és linearitásban megvalósuló kommunikációnak jól kiépített és megszilárdult szignifikatív, szemantikai és szintaktikai bázisra kell épülnie, hogy az új tartalom szervesen beleilleszkedhessék a már korábban kiépített gondolati és nyelvi rendszerbe, s ne csupán mennyiségi növekedést eredményezzen, hanem a már meglevő ismereteket is magasabb és differenciáltabb szintre emelje. Tpk. ezzel válhat az anyanyelvi oktatás minden oktatási szinten eredményessé, és így nyújt a tanulóknak plasztikus és organikus ismereteket, ill. így válik az idegen nyelvi oktatás — minden oktatási szinten — eredménytelenné, ill. egyszerűen mennyiségi lerakódású verbális ismerethalmozássá. Hangsúlyozzuk, hogy minden oktatási szinten, mert végső soron 36 Rubinstejn i. m. 546. 1. 37 Rubinstejn i. m. 548. 1.
