Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok
és a gondolkodás szétválasztása: a nyelv nélküli gondolkodás feltételezése. A nyelv és a gondolkodás elválaszthatatlan; nyelvben, nyelvi jelekben gondolkodunk: gondolkodás csak nyelvi jelekben lehetséges.4 A gondolkodás és beszéd összefüggésére tehát kettős irányultság jellemző: A tényleges beszédtevékenység megvalósíthatatlan gondolkodás nélkül, a gondolkodás pedig nyelvi bázis alapján folyik le. Ennek megértéséhez okvetlenül tudnunk kell, hogy miként az egyéni tudat különbözik a társadalmi tudattól, a pszichológia az ideológiától, úgy a beszéd is különbözik a nyelvtől, ugyanakkor kölcsönviszonyban is vannak egymással. A nyelvet itt mint meghatározott jelrendszert kezeljük, amellyel tkp. a kommunikáció megvalósul, a beszédet mint tevékenységet, amely a nyelvet felhasználva kommunikációvá válik. Csak a társadalmi gondolkodásnak nyelvben lefektetett formáin keresztül tudja az egyén saját beszédében megformálni saját gondolatát.5 A nyelv és a gondolkodás mindenekelőtt genetikailag függnek össze egymással, s akár az egyik, akár a másik, csak az ember társadalmi-történelmi fejlődése révén válik érthetővé számunkra. A nyelvet nem lehet csupán ösztönös reflex-folyamatként magyarázni, a nyelv nem természeti, hanem társadalmi termék, és csupán a társadalmi tudat prizmáján megtörve jön létre.6 A beszéd és a gondolkodás, de a nyelv és a tudat összefüggései is az ontogenézisen figyelhetők meg leginkább. „Itt kedvező jeltételt, de egyben bizonyos elmozdulást okoz az, hogy a gyermek eltanulja a szavakat, fogalmakat, de a tanulás csak később ikta- tódik be a gyermek tevékenységébe... Általában úgy sajátítja el a nyelvet, hogy közben használja is, de ugyanakkor nem tudatosítja, hogy megtanul vagy megtanult beszélni/'7 A gyermek ilyen módon megvalósuló nyelvtanulása persze az anyanyelv vonatkozásában érvényes, és a tudat — nyelv, a gondolkodás — beszéd kapcsolata főként itt mérhető. A beszéd kialakulása a gyermeknél nemcsak az ontogenézis szempontjából fontos, hanem nagy jelentőségű azért is, mert a gondolkodás és a beszéd kapcsolata nemcsak a kettő genézise által van meghatározva, hanem az ember egyéni fejlődésének is nagyon fontos sajátossága, mert e szoros kapcsolatból következik: a nyelvi kifejezőkészség fejlesztése csakis az értelmi erők, a gondolati formák fejlesztésével együttesen és adott tantárgyak ismeretanyagához kötötten történhet.8 Az újabbnál újabb ismeretanyaggal párhuzamosan újabb kifejezési formákat sajátít el a tanuló. „Az egyre gazdagozó nyelv viszont nemcsak alapja, hanem ösztönzője is a gondolkodás további fejlődésének.“9 Ilyenformán nemcsak a társadalmi tudat és a beszéd, hanem a szubjektum tudata és nyelve között is szoros, fiziológiai és gondolkodáslélektani természetű kapcsolat van. Pavlov szerint a gondolkodás és a nyelv fiziológiai alapját a második jelzőrendszer alkotja: a második jelzőrendszerhez tartozik mindaz, ami az ember beszédtevékenységével kapcsolatos, ami a nyelv alapján végbemenő elvont gondolkodáshoz tartozik.10 „A külvilágbői érkező ingerek képezik a valóság első jelzéseit, ez közös az embernél és az állatoknál. A szó viszont a valóságnak egy második jelzésrendszerét hozta létre, a mi speciális rendszerünket, amely az első jelzések jelzése.“11 Meg kell jegyeznünk, hogy mind az első, mind pedig a második jelzőrendszernek a külvilágból érkező ingerek érzékelése és észlelése az alapja; s amikor azt mondjuk, hogy az első jelzőrendszer az embernél és az állatoknál azonos, akkor csupán az érzékelés és észlelés irányára gondolunk, nem a színvonalára, mert az észlelés színvonalában már nagyon is jelentős eltérés van. Az ember második jelszőrendszere nemcsak egyszerűen ráépül az elsőre, hanem gyökeresen át is alakítja azt, az ember a valóság elemeit összefüggéseiben, általánosságában, lényegiségében és rendszerszerűségében fogja fel, vagyis a szintkülönbség a jelzések tudatosításában rejlik. Ennek az a magyarázata, hogy a szavak mindig valamely tárgy vagy folyamat általánosításainak felelnek meg, és azt jelzik. A második jelzőrendszer a tárgyakat a sza4 Rubinstejn: Az általános pszichológia alapjai, Bp. Ak. 1964. 634. 1. 6 Vö. Rubinstejn i. m. 655. 1. 7 Rubinstejn i. m. 658 — 59. I. 8 Fajcsek M. A kifejezőképesség fejlesztésének módszeréről. Bp. 1964 (kézirat), 7. 1. 9 Fajcsek M. i. m. 3. 1. 10 Szpirkin: Szovj. nyelvtud. értekezések, Bp. Ak. 1953. 48. 1. 11 lsd. Fogarassy: Logika, Bp. 1954. 98—99 1. Pavlov ÖM. III. köt. 490 1.
