Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - Gömöri György: Mai lengyel költők (Jerzy Harasymowicz, Jozef Czechowicz, Stanislaw Grochowiak, Mieczyslaw Jastrun, Halina Poswiatowska, Jan Zych, Zbigniew Herbert, Ernest Bryll és Jaroslaw Iwaszkiewicz versei)
Gömöri György mai lengyel költők A mai lengyel költészetet lehetetlen egyértelmű kategóriákban jellemezni. A Ska- mander és az Avantgarde háború előtti párharcából, úgy tetszik, a kívülállók kerültek ki győztesen: Lesmian és Czechowicz, a vilnói katasztrofisták s a két irányzathoz csak lazán kapcsolódó Galczyňski és Jastrun. De még ez a vélemény is túlegyszerűsít, hisz a fiatalok kísérleteiben Tuwim nyelvi játékai visszhangzanak, míg a szürrealizmus újrafelfedezői Wat és Wazyk próbálkozásait folytatják, s eredményeit alkalmazzák... A modern lengyel költészet „maisága“ összefügg a megváltozott társadalmi körülményekkel, s feltételezi egyrészt azt, hogy a költő a háború utáni Lengyelország helyzetéből, lehetőségeiből és étoszából induljon ki, másrészt, hogy korszerű nyelven s a kor igazi problémáiról beszéljen. Ebben a tekintetben a válogatásunkat megnyitó Tuwim és Galczyňski határhelyzetet foglalnak el — mindketten jóval a háború előtt kezdték pályájukat, s bár a harmincas évek végén homlokegyenest ellenkező politikai nézeteket vallottak, a háború megrázkódtatásai bizonyos értelemben közös nevezőre Ifozták őket egymással, az új lengyel társadalom építése, Lengyelország újjáteremtése lett lírájuk központi témája. Kettejük közül Tuwim fulladt ki hamarább — élete végén, az ötvenes évek dermesztő zsdánovi légkörében teljesen elhallgatott, míg Galczynski egészen 1963-ban bekövetkezett haláláig tovább írta hol gunyoros-játékos, hol a szen- timentalizmus határát súroló lírai verseit. Formanyelvében ő kerül közelebb a korhoz: iróniája és valós lírai értékei miatt az 1954—57 közötti enyhülés és irodalmi kivirágzás idején a fiatalok egy része éppen az ő nevével indult harcba a sematizmus, a hivatalos irodalom unalma ellen. Ma már a kezdő költők más, szigorúbb mesterek felé fordulnak, megnőtt a költői szó súlya, más az értéke, mint Galczyňski „hangulattal bűvölő“ verseiben. Iwaszkiewicz írásművészetét hazája határain túl is jól ismerik. Kiváló prózaíró, közéleti személyiség, nemrég töltötte be a hetvenötödik életévét. Költészetére egy fajta „pogány esztétizmus" jellemző; magas társadalmi tisztségei ellenére sem igazán elkötelezett költő, kitűnő stílusérzéke és rendkívüli hajlékonysága reneszánsz humanista alkatra vallanak, de ez a humanista gondosan kerüli a súlyosabb szellemi vagy egyéb konfliktusok kockázatát. Nála jelentősebb költővé nőtte ki magát Mieczyslaw Jastrun, aki egyben Rilke ihletett lengyel fordítója és rangos esszéista; igaz, az ötvenes évek lángján való megperzselődése óta inkább az örök emberi kérdések foglalkoztatják, azokat bogozgatja finoman árnyalt, klasszicizáló verseiben. A Beszélgetés az íróval kivétel — Jastrun 1956-ban írta, olyan pillanatban, amikor különösen átérez- te az írástudók felelősségét a kimondott s a ki nem mondott, az elhallgatott kérdésekért. A fiatalabbak közül itt Herbert, Grochowiak, Harasymowicz, valamint Ernest Bryll, Jan Zich és a nemrégen elhunyt Halina Pošwiatowska szerepelnek egy vagy több verssel. Zbygniew Herbert 1924-ben született, s elég későn, csak az ötvenes évek derekán mutatkozott be verseskötettel. Eddig összesen három kötete jelent meg lengyelül, egy válogatás verseiből angolul (a Penguins-kiadónál). A külföldi, főleg az angol kritikusok őt tartják az új lengyel líra legkiemelkedőbb alakjának, azt hiszem, joggal. Herbert történelmi parabolái, fanyarul ironikus és többnyire rímtelen versanalízisei őt valamiképpen Holubbal rokonítják, de míg Holub esetében a tudományos világkép, Herbertnél kultúrtörténeti műveltsége és politikai élményanyaga az alap, amelyre lírája épül. Grochowiak (szül. 1934] újbarokk ízeket hozott a lengyel költészetbe. A hatvanas évek elején egy ideig viták középpontjába került „turpiz- musa“, amely sajátos naturalizmust tételezett, a világ csúf, visszataszító dolgainak kimondását, sőt bizonyos fokú vállalását is előírta a költőnek. A nála egy évvel idősebb Jerzy Harasymowicz K. A. Galczyňski folytatójaként indult, majd belekóstolt a szürrealizmusba, hogy aztán újra visszahúzódjon abba a mesevilágba, amit a Poprád menti, beszkidi és krakkói táj, az erdők, állatok, évszakok és szomorú szentekkel telefestett
