Irodalmi Szemle, 1969
1969/5
a versek befejező részében, ahol személyes élményeit, viszontagságait közli az olvasóval. Verseit a maga nótájára szer- zötte és lantjával „elpöngötte”, s így bizonyára sokkal hatásosabb volt, mint a sok vala rímet olvasva. Megvetette a népi énekmondók csácsogásait, de mégis sokat megőrzött a korabeli, népi líra bájából. Szinte balladai tömörséggel jellemzi Török Bálintné bánatát: Sírva apolgatja (csókolgatja) futosó két fiát... Erő szakaszkodék kezének, lábának, Földhöz tité magát, ott sokan sírának... Tinódi címere Régi érsekújvári borozó ^ Mintegy huszonöt éneke maradt ránk. Népszerűsége a maga korában óriási. Ezt pártatlanságának köszönhette mind politikai, mind vallási téren. A török elleni harc és a személyes bátorság, vitézi példamutatás volt az ihletője. Büszke volt deák, lantos voltára. Az igazság elmondására törekedett, oktatott, intett. Krónikáiból az utána következő írónemzedék zadokon át sokat merített. & 19 Jellemző, hogy haláláról egy korabeli levélíró így tudósította Nádasdy Tamást: „Tinódi Sebestyén megvetvén már ez halandó muzsikát, elment a mennybeliekhez, hog^ott az angyalok között sokkal jobbat OZSVALD ÄRPÄD Fényképek: © Csáder László „Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat bé nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam.“ 4r Tinódi
