Irodalmi Szemle, 1969
1969/4 - Szitási Ferenc: Két vers
Szitási Ferenc Vojtéch Preissig: Aktív grafika (1930—1938) absztrakció a szelek koporsót sodornak hó hó hó a hóban csontjaim meszét lapátolják a koporsómban csend csend csend a csendben ölelkezem a végtelennel fák fák fák a fákban kínos egyértelműség halál van fák fák csend csend hó hó talpra áll járni kezd a világ Vagy csak absztrakció Fogaim haván ropog a tél, a földre fehér csillagok szálltak, puha csőrükben henyél a fagy: itt az ideje a halálnak. Habzó tenger a táj, a fák csontjáig mar a hideg, a szelek most koporsót sodornak, — lelkem ki menti meg? Testem meszén csókok vinnyognak, szemem vájják a lila varjak, karom két karcsú kötelét a semmibe dobtam — szavaknak. Most már nincs szabadulás, homlokom jegén a mozdulatokban az vicsorog vissza rám, aki vagyok és voltam.
