Irodalmi Szemle, 1969
1969/4 - Duba Gyula: Szabadesés (folytatás)
Duba Gyula Sza^ad es6$ (Részlet a szerző azonos című regényéből) 3. Tisztelt elvtársi Hónapok óta együtt lakunk, de még nem találkoztunk, nem ismerjük egymást. Magának nem furcsa és nem természetellenes ez az állapot? Nekem igen! Úgy vélem, legfőbb ideje, hogy megismerkedjünk, s ezért határozzon meg egy időpontot, amikor otthon tartózkodik, hogy végre megtudjam, kivel osztom meg lakásomat. Remélem, nem szándékosan húzódik vissza az ismeretlenség homályába?! Kaszala Az anyagbeszerző alakja, mely eddig csupán tudatalatti viszolygást okozott benne, egyszerre nyugtalanító valósággá nőtt. Szorongva nézte a noteszból kitépett, kockás lapon álló üzenetet, mely mögött kellemetlen érzések eljövetelét sejtette. Mintha homályos jelzéseket fogott volna fel, melyek értelme egyelőre rejtve marad előtte. Töprengve forgatta a papírlapot, az Írást vizsgálgatta. Kaszala, az anyagbeszerző szabálytalan, hányaveti betűkkel tudatta akaratát, hogy találkozni óhajt vele. Volt valami közönséges és brutális betűiben, ami nyugtalansággal töltötte el. Az anyagbeszerző akarata egyszerre paranccsá nőtt, kényszerítő törvénnyé, melynek ereje a helyzet abszurdságában gyökerezik. Morvái azonban fellázadt a törvény ellen, úgy érezte, zilált sorsának egyik pozitívuma, hogy a lakótársával való ismeretlenséget tovább élteti. Semmilyen üzenetet nem hagy számára, és nem találkozik vele. Valami azt súgta neki, hogy az anyag- beszerző a szerencsétlenség követe, s ezért el kell kerülnie. Inkább nem jön haza ma éjszaka. S ahogy a télikerten ment át, a Széplakyné megkocogtatta utána az ablakot. Intett, hogy menjen be hozzá. A szemközti ablakban Körnerné elmosódó vonásai villantak fel, s ahogy eltűntek, megrebbent a függöny. Széplakyné titokzatos arccal fogadta, lénye bizalmaskodást és nyugalmat tükrözött. — Beszéltem a főszerkesztőjével, és figyelmeztettem, hogy mindenben a maga oldalán állok. Nyíltan közöltem vele, hogy mi ketten szövetségesek vagyunk... Morvái némán állt, és magában megadón fohászkodott. Az öregasszony fontoskodó arccal és suttogva beszélt, s láthatólag őszinte és mély komolyságot tulajdonított saját szavainak. — Figyelje a körülöttünk levő erőket. Körnerék és Kaszala a megfigyelők, a főszerkesztője politikai okokból vesz részt az összeesküvésben. Veszedelmes szervezkedéssel állunk szemben, szerkesztő úr, de nem kell félnünk. Ma elmegyek az elnökhöz, és leleplezem előtte az összeesküvést... — S az arca csupa diadalérzés volt.
