Irodalmi Szemle, 1969

1969/4

Mert nagyobb gondom volt az fondamentombéli igaz értelemnek fordítására, hogynem a verseknek ékesgetésére. Fényképek © Csáder László szerűségnek örvendenek. Az eredetivel egyenértékű költeményekben a korabeli magyar nyelv minden szépsége kitárulko­zik, gazdag, kifejező természeti képek elevenednek meg a fordítások nyomán. Életének lázas, termékeny korszaka ez. Számos művet ír, fordít. A külföldön meg­becsült tudóst végre otthon is észreveszik. Hívnák haza csendes parókiára, de nem megy. A nagy vándor nem tud egyhelyben letelepedni. Egy kis időre azonban mégis hazajön, közben ugyanis megházasodott, és családi gondjain így akar segíteni. Fa­lusi lelkész lesz, de nem sokáig bírja a tétlen nyugalmat. Vándorkedve új utakra űzi. Heidelbergben a harmincéves háború pusztító hulláma őt is utoléri, s a zsoldos katonák borzalmasan megkínozzák. Élet­kedve nem törik meg, tovább dolgozik. A nagy vándor állandóan úton van, nem volt pihenő öreg kora. Utoljára Kolozsvá­ron látják, s itt ragadja el a halál. Szegé­nyen és elfeledetten halt meg. Egész élet­művének az volt a célja, hogy a magyar­ság szellemi életét a nyugathoz emelje, kulturális értékeinket elismertesse és be­bizonyítsa, hogy a magyarság képes a szellemi felemelkedésre. Ozsvald Árpád Az szép, sík mezők ékeskednek Sok baromcsordákkal: Villognak az szép szántóföldek Sürii gabonákkal. Az hegyoldalak, mezőföldek Szép búzanevéssel Örvendeznek és énekelnek Nagy gyönyörűséggel. LXV. zsoltár (1607)

Next

/
Oldalképek
Tartalom