Irodalmi Szemle, 1969

1969/4

Mert nagyobb gondom volt az fondamentombéli igaz értelemnek fordítására, hogynem a verseknek ékesgetésére.

Fényképek © Csáder László

szerűségnek örvendenek. Az eredetivel egyenértékű költeményekben a korabeli magyar nyelv minden szépsége kitárulkozik, gazdag, kifejező természeti képek elevenednek meg a fordítások nyomán. Életének lázas, termékeny korszaka ez. Számos művet ír, fordít. A külföldön megbecsült tudóst végre otthon is észreveszik. Hívnák haza csendes parókiára, de nem megy. A nagy vándor nem tud egyhelyben letelepedni. Egy kis időre azonban mégis hazajön, közben ugyanis megházasodott, és családi gondjain így akar segíteni. Falusi lelkész lesz, de nem sokáig bírja a tétlen nyugalmat. Vándorkedve új utakra űzi. Heidelbergben a harmincéves háború pusztító hulláma őt is utoléri, s a zsoldos katonák borzalmasan megkínozzák. Életkedve nem törik meg, tovább dolgozik.

A nagy vándor állandóan úton van, nem volt pihenő öreg kora. Utoljára Kolozsváron látják, s itt ragadja el a halál. Szegényen és elfeledetten halt meg. Egész életművének az volt a célja, hogy a magyarság szellemi életét a nyugathoz emelje, kulturális értékeinket elismertesse és bebizonyítsa, hogy a magyarság képes a szellemi felemelkedésre.

Ozsvald Árpád

Az szép, sík mezők ékeskednek Sok baromcsordákkal:

Villognak az szép szántóföldek Sürii gabonákkal.

Az hegyoldalak, mezőföldek Szép búzanevéssel Örvendeznek és énekelnek Nagy gyönyörűséggel.

LXV. zsoltár (1607)