Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - DISPUTA - Janics Kálmán: Az ön bírálat torzulásai
Janics Kálmán az önbírálat torzulásai (Tilkovszky Loránd: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon 1938—1941} A második világháború óta a magyar történetírás kevés figyelmet szentelt olyan kérdések megvitatásának, melyek a szomszéd nemzetek érzékenységét sérthették. A ha tárokon túl élő magyar kisebbségek életének ismertetése az irodalmi tájékoztatásra szűkült le, tabu volt a társadalmi és gazdasági fejlődés, olykor a földrajzból és a történelemből való kiradirozásnak is tanúi lehettünk. Az elmúlt évben végre a „kényes témák“ is napirendre kerültek, elsősorban Tilkovszky Loránd: Revízió és nemzetiség- politika Magyarországon című könyvében. Dél-Szlovákiára vonatkozó első fejezetét a szlovákiai magyarok történetének tekinthetjük, melyben mint a leírt korszak átélői érdekeltek vagyunk, ezért elkerülhetetlen a nyílt állásfoglalás Tilkovszky művének minden erényével és hibájával szemben, annál is inkább, mert a vitatott területen a magyar etnikum 1938-ban csehszlovák adatok szerint is abszolút többségben volt. A szerző célja azonban nem az ide-oda csatolt magyar lakosság viszontagságainak ismertetése, hanem a Horthy-rendszer agresszív és elnyomó politikájának a bizonyítása. Ebben pedig a szlovák kisebbség sérelmei fontosabb szerepet játszanak, mint a mellékszereplő magyar lakosság. Igaz, hogy Dél-Szlovákia szlovák nyelvű lakossága a magyar uralom alatt kettős elnyomással volt kénytelen szembenézni, ezért sorsa élethűbb tükrözője az elnyomás módszereinek, viszont az is kétségtelen, hogy a szerző túlzásba viszi előzékenységét a szomszéd nemzettel szemben, a magyarok elmarasztalása érdekében a célszerűségi' szempontok szerint válogatja meg a történelmi anyagot, bizonyítékai helyenként vitatható értékűek, a társadalom haladó erőinek megnyilatkozása felett napirendre tér, túlozza a helyi atrocitások jelentőségét, ezzel kétes értékű fegyvert ad a magyarellenes nacionalizmus kezébe, történelmi távlatban pedig a magyarságnak sokszor indokolatlanul is rossz hírét költi. Az elmondottakkal szemben komoly értéke a könyvnek, hogy lényeges és eddig ismeretlen, pontos adatokkal ismerteti meg olvasóját; ebből a szempontból elsősorban a földkérdés tárgyalását kell értékelni. A haladó szellemű irányzatok és törekvések elhallgatása vagy jelentőségének megnyirbálása akár az átcsatolás előtti, akár a megszállás alatti időben következményeiben nem közömbös tudományos eljárás; hasonló hibákra mutat rá Mód Aladár a magyar történetírás egyéb területein is, hangsúlyozva pl. Mocsáry munkásságának érdemeit a múlt század nemzetiségi harcaiban.1 Tilkovszky művében viszont az eszmék harcának egyoldalú sarkasítása domináló jellegű, így az a veszély fenyeget, hogy mint történelmi forrásmunka magyarellenes torzításokkal jut örökségként mind a magyar, mind a nemzetközi utókorra. Az első világháború előtti magyarellenes propaganda hatása ma is megmutatkozik szerte Európában,2 mennyivel tartósabban konzerválódnak azok a
