Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - HAGYOMÁNY - Pašiaková, Jaroslava: Az emberi integritás költője
Mindkét költő az Ide vezető 0] utakat keresi, ennek a célnak érdekében kíván együttmunkálkodni, amely nem zár ki senkit és semmit, ellenkezőleg, az emberek tömegeit kapcsolja össze és váltja meg. Figyeljük csak meg, hogyan jellemzi Kassák Brezinát: „...Ez az ember nem a hirtelen kommunistává vedlett magyar írók tempójában dobta magát a lázadó cseh proletariátus elé, hanem csak úgy, mint Guilbaux-ék, Ivan Gollék, akik a burzsoá háború kezdete óta antimilitarista harcosok, és míg a cseh proletariátus még teljesen benneszédült a burzsoá győzelmekben, Brezina már a kommunizmus elé harsonázott. Hangsúlyoztuk, hogy nem pártok keretében. A kommunizmust ő is úgy, mint mi, csak gazdasági alapnak vallja, életcélja azonban, csakúgy mint nekünk, minden írásán keresztül, mert ő is író, az új ember, a kultúrásan forradalmasított új ember megformálása...“ (Kassák Lajos, Levél Kun Bélához a művészet nevében, Ma IV, 7, 19.) Figyelemreméltó, hogy Kassák épp abban érzi magát közelállónak Brezinához, amit egy másik cseh költő, Josef Hora a szocialista jövőnek sajátosan brezinai misztikus- vizionárius költői előképeként jellemzett: „Brezina beavatott miszticizmusának magasából is mindig tisztán látta az emberiség gyötrő kérdéseit. Kezek című költeménye egyetlen tömegdal, amely a társadalmi igazságosság, a munka, s főleg a termelőmunka elismerésének reményében fogant... S még előbb, a Templomépítőkben, „a tárgyak zord fenségei között“ vonuló végtelen embertömegekről álmodik... Brezina templomépítők, erős, okos emberek után vágyódik, akik az emberiségnek elhozzák a boldogság ajándékát, ha meggyőzték őket, hogy fel kell számolni az erőszakot, „a föld koloncát", a vérnek poklát, amelyben elmerültünk. ,S milióny jste v tajemném bratrství spjati a jenom v radosti miliónu se budete radovatľ. Milyen pompásan kifejezi ez a költői gondolat azt, amire a szocializmus törekszik, s ami az összes társadalmi forradalmak végső célja, ha a költő szavait a próza nyelvére lefordítjuk! Ám mindezt, hogyan megvalósítani?" Ebből a szemszögből nézve értjük meg, hogy miért éppen Kassák — aki makacsul és kérlelhetetlenül maga is az abszolút igazságot és igazságosságot kereste — érkezett el törvényszerűen és logikusan Brezina kozmikus „építő költészetének“ példájához. A nagy társadalmi vétkek és ellentétek korában mindkét költőt egyetlen — már-már metafizikus — remény élteti: „v slití všech miliónu v Jediného človéka vykoupeného, kormidelníka duchové zemé ...“ (Brezina: Sílenci) Hogyan is tudnák másképpen megbocsátani a fájdalmat, amely megalázottságukból fakad, ha mindegyikük abból a fajtából való, aki azonosul a megalázottakkal... Ennek szuggesztív bizonyítékát nyújtja Kassák levele anyjához (Anyám címére, Budapest, 1937): .. Milyen érzése lehetett. Egy asszony, aki írót szült a világra, s ő maga sohasem pillanthat be a könyvek világába... — Aki nem tud olvasni, az csak félember! — szokta mondani, s ilyenkor a félretoltak és megalázottak panaszai csikorogtak ki a hangjából. Igen, Mutterkám, akit a betűk ismeretétől is elzártak, azt kétszeresen büntetik valami soha el nem követett bűnért, olyan sérelem esett rajta, ami feledhetetlen és megbocsáthatatlan. Annak nemcsak a testét, hanem a lelkét is gúzsba kötötték, két kezével hiába építi a világot: számára örökké ismeretlen marad a világ. Boldogtalan lámpagyújtogató, aki életének nagy részét egy sötét kültelki odúban kénytelen eltölteni. De maga keményebb legény a legtöbb ilyen elsavanyodott lámpagyújtoga- tónál, Mutterkám. Hetvenéves korában a hétéves unokájától megtanulta az ábécét... Ki kellene hirdetni a templomok szószékeiről, a parlamentek elnöki emelvényeiről és a népgyűlések izgalmainak közepette, hogy egy lélek, akit láncravert a hajléktalanság és kenyértelenség, áttörte magát a sötétségen ...“ (Hetedik levél, 94.) S még egy közös tulajdonsága a két költőnek: az erő, nevezetesen a szellemi erő kultusza. Nem hiába jutottak el Michelangelo felismeréséhez: „E di quel c’altri muor, convien ch’ ľ viva“. (Amibe mások belehalnak, az ellen kell nekem élnem.)
