Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - HAGYOMÁNY - Fogarassy László: A 6. vörös hadosztály és vezetői
Béla ekkor revolveréhez kapott, mire a katona hangsúlyozta, hogy nemcsak saját maga, hanem összes társai nevében is beszél. Kun Béla ekkor köszönés nélkül hátat fordított, és autójába ülve eltávozott.29 Másnap lemondott a tanácskormány. Ekkor vált szét a Rab-Bengyel-Münnich hármas életútja is. A külföldre menekülő Münnichre még nagy karrier várt, és Bengyel is szép pályát futott be (tábornok lett a Horthy hadseregben, a II. világháború alatt pedig mint miniszter fejezte be életét), de a közülük legtehetségesebb Rab Ákos nem jutott többé történelmi szerephez. 1919. augusztus 17-én Siófokon Stromfelddel együtt letartóztatták, Kozma szerint egyenesen a Balaton hullámaiból húzták ki —, majd mindkettőjüket a budapesti Margit körúti katonai fogházba szállították.30 A m. kir. budapesti katonai körletparancsnokság ügyésze jogosulatlan toborzás, közcsendháborítás és hivatalos hatalommal való visszaélés bűntette miatt emelt vádat ellene, egy Páldy László nevű állítólagos volt főhadnagy írásbeli följelentésére támaszkodva. Ez rovott múltú, a 6. vörös hadosztálytól eltávolított egyén volt, akit a nemzeti hadseregbe át nem vettek, se megtalálható, se a főtárgyaláson kihallgatható nem volt. Ezért a budapesti hadosztálybíróság a tanúk kihallgatása után, megállapítva, hogy a Rab Ákos ellen felhozott vádak alaptalanok, a vádlottat tény- álladék hiányában fölmentette. A tanúként szerepelt Bengyel százados (később Győrffy- Bengyei) megesketésétől a bíróság eltekintett. Csak a jogi ügyekben nem járatos olvasó kedvéért kell megjegyezni, hogy a toborzást nem Rab hadosztályparancsnok, hanem a helyi direktóriumok végezték, Rab csupán a már bevonult emberanyaggal rendelkezett. Az 1920. december 14-én kihirdetett ítélet után a nemzeti hadseregben nem alkalmazták. Egy nyilvánosságra került bizalmas katonai akta szerint Rab, Tombor, Stromfeld, Julier mellett azon tisztek névsorában szerepelt, akiket az egyenruha viselésétől eltiltottak.31 Életének váratlan fürdőszerencsétlenség vetett véget: 1925-ben úszás közben vízbe fulladt.32 Ez volt az oka annak, hogy az ellenforradalmi rendszer bukása után, amikor a volt vörös tisztek visszakerültek a hadseregbe, róla nem lehetett hallani. JEGYZETEK ■Hadtörténelmi Intézet Levéltára, Budapest, Tanácsköztársasági iratok (továbbiakban HIL TK), 52. sz doboz, hadrendek gyűjteménye. 2 HIL VKF Tabődy Zsolt ny. ezredes porének iratai. 375. sz. ügyirat: Ítélet Rab Ákos alezredes poré ben. (Továbbiakban HIL VKF Tabódy-pör/375.) 2 HIL TK ugyanott. I HIL VKF Tabódy-pör/375. 5 Szentimrei Jenő: virágok Ady koszorújához. Korunk (Kolozsvár), 1957, 11. sz. 1442—1448. o. 6 így pl. Bernátsky Kornél: Élmények és meglátások 1914—1925. (Pro domo et mundo). Budapest 1926, 25. 0. 7 Tabódy-pör 375. 8 Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében, Wien 1923, 206—207. o. 8 Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története, Budapest 1945, 450—451. 1. Megírja, hogy Fellner méltatása a hivatalos lap 1919. március 15-i számában rendelet formájában is közzé tétetett. 10 A magyar Vörös Hadsereg 1919. (Válogatott dokumentumok.) Budapest 1959, 177. o. II Ugyanott. 12 A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai, 'íl/A. kötet, 386. o. 13 MVH 1919, 237. O. 11A salgótarjáni csaták eddigi legrészletesebb leírása Balázs Józseftől a Hadtörténelmi Közlemények 1954. évi 3—4. számában. Hevesi Gyula: „Egy mérnök a forradalomban“ (Bp. 1959). A 271—282 oldalon foglalkozik ezekkel az eseményekkel. Kritikával kezelendők. 15 Ugyanott. Az eseményeket a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetébe ágyazva lásd: Liptai Ervin: A magyar Vörös Hadsereg 1919 (Bp. 1960), IV. rész. 16 Mayer Vilmos budapesti lakos, az 1919-es 46/10. század egykori parancsnokának a szerzőhöz intézett levele. Emlékezéseit lásd: Hadtörténelmi Közlemények 1959, 1. sz. 97—124. o. 17 Vécsey Zoltán: A síró város, Košice—Kassa 1931, III. kötet 127—33. o. 18 Molnár Miklós: Kassától Košicéig. Történelmi adatgyűjtemény az 1918—1919. évi forradalom, vörös uralom és a csehszlovák állam megalakulása idejéből. V. kötet 145, 160—165. o. (Ostav dejín KSS, Bratislava, knižnica i. č. 41526.) 13 Ugyanott, 215—216. o. 20 A röpirat teljes fakszimiléje megjelent: 1919 — borsodi emlékek. (Miskolc 1959, MSzMP Borsod megyei bizottsága), 96—97. o.
