Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - HAGYOMÁNY - Fogarassy László: A 6. vörös hadosztály és vezetői
zást és a toborzást a 6. hadosztály parancsnoksága vette át, amely az említett ügyek intézését Ederlac Emil századosra, a hadosztály anyagi csoportfőnökére bízta. Neve után ítélve bácskai szerb vagy bunyevác származású ember lehetett. A városparancsnokságot pedig átvette Zsoldos Péter, a hadosztály politikai megbízottjának helyettese,19 mivel Dómján az 1. hadosztállyal Eperjesre távozott. A Kassa körüli harcok után Rab hadosztályparancsnokot, Bengyel vezérkari főnököt és Münnich politikai megbízottat hadseregparancsban ismét név szerint megdicsérték, sőt Rab Ákos ez alkalommal — ugyanúgy, mint Stromfeld — aranyórát kapott aján dékba. Érdemes megemlíteni, hogy az északi hadjárat idején a „Jön az orosz testvér" című röplappal buzdították harcra a vörös katonákat, amelynek fontosabb részeit szó szerint idézzük: „Proletárkatonák!, akik hadba szállottatok a mi földünkért, a mi munkás Magyar- országunkért, rajongó szeretettel, édes büszkeséggel, soha el nem múló hálával gondol rátok a magyar proletárasszony, a sápadt proletár gyermek... Katonatestvérek! A ti győzelmetek a proletárfegyelemnek, a proletárkitartásnak a győzelme. Ez a ti f egy el metek, a ti kitartástok lesz a világszabadság megmentője, mert harcos orosz testvéreink hatalmas seregei, diadalútjukban leverve a fehér gárdákat, óriási léptekkel jönnek segítségünkre... Proletárkatonák! Harcos orosz testvéreink százezres serege most ereszkedik le a Kárpátokon... Katonatestvérek! Nem hátrálhattok meg, rajtatok függ a világ proletárjainak a szeme, bennetek van a szenvedő emberiség reménye. Szovjet-Oroszországot legyőzni nem lehet, ezt megmutatta a hoznánk siető orosz Vörös Hadsereg. Hát lehet olyan erő, hát van olyan hatalom, amely az egyesült orosz és magyar Vörös Hadseregeket le tudná győzni? A két diadalmas proletársereg, ha egyesül, elsöpri a föld színéről a rabló tőke uralmának minden bástyáját, ős mint a föld mélyéből előtörő tűzfolyam elpusztítja a dolgozó emberiség minden rabszolgatartóját! ... Jön az orosz testvér, egyesül a két diadalmas hadsereg, és innen a mi felszabadult földünkről kezdi meg fel nem tartóztatható diadalútját a világszabadság! Proletárkatonák, tartsatok ki!20 Ez a röpirat mindenképpen többet ártott a*vörös katonák moráljának, mint bármilyen más ellenforradalminak vagy szociáldemokratának minősített agitáció. Mert nagyon könnyű elképzelni, hogy mit érezhetett az egyszerű katona, akit először azzal hitegetnek, hogy keleti szövetséges csapatai már özönlenek át a vereckei vagy uzsoki szoroson — és reá rövidesen a Budapestről frontra érkezett újságokban Clémenceau és Kun Béla jegyzékváltásainak történetéről és várható következményeiről értesül. A Szlovák Tanácskörtársaság kikiáltásának gesztusa (1919. június 16-án Eperjesen) ugyan azt a látszatot keltette, hogy a magyar tanácskormány mégsem veti magát alá a béke- konferencia döntésének, és folytatja a háborút, hogy a Duna-medence kellős közepén fenntartsa a szocializmus szigetét, ámde ezek az illúziók is hamarosan eloszlottak.21 A reális politikát folytató szlovák, cseh, román, szerb és osztrák proletariátus természetesen nem sietett föllázadni tulajdon burzsoá kormánya ellen, amikor Kun Béla bedőlt ugyanannak az antantnak, amely már egyszer a Nyugaton sokkal jobb hangzású névvel bíró Károlyi Mihályt olyan inkorrekt módon becsapta. Ebben az időben keletkezett a III. hadtest csapatainál — így a 6. hadosztálynál is — a nemzetiszínű hadijelvények rendszeresítésére irányuló mozgalom. Kun Béla ezt ellenezte, az ő álláspontját támogatta Münnich is, viszont helyeselte Böhm, Landler, Julier, Rab és Dómján. Julier javasolta, hogy az elfoglalt területekről toborzott csapatok részére nemzetiségi (tehát szlovák) zászlót is rendszeresítsenek a vörös mellett. Adat van rá, hogy Szamuelly Tibor — egyébként az ellenforradalmárok elleni harc legenergikusabb képviselője — szintén támogatta a nemzeti színek kitűzésére irányuló mozgalmat.22 (A francia konvent hadseregében is megfért egymással a vörös zászló és a trikolor.) Münnich Ferenc részt vett a szlovák vörös hadsereg megszervezési munkálataiban, de tévesen említi a „Viharos út" címen megjelent emlékezéseiben, hogy a Szlovák
