Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - HAGYOMÁNY - Fogarassy László: A 6. vörös hadosztály és vezetői
korai halála miatt ki nem teljesedhetett küldetéstudatát, az irodalom felemelésére és az Írók nevelésére irányuló vágyát A nemzet csinosodásában található önvallomása gyönyörűen fejezi ki: „Ha feléleszthetném nálok ezt a szép tüzet, mely őket nemzeti szerzőkké tisztíthatná és formálnál Örömest lennék én az a fenkő, amely tompa maga és élesít, az a tűzkő, amely maga nem meleg, de tüzet ad.“ Kármán kétszázadik születési évfordulóját a csehszlovákiai magyarság különleges ünnepének tekinti, mert Losonc nagy szülöttében a földijét tiszteli. Jó lenne, ha ez az ünnep a tiszteletadáson kívül komoly magunkba szállásra is késztetne bennünket. Akárhol ütjük fel ugyanis Kármán életművét, szelleme a mi számunkra a mementó erejével is hat, kiemelkedő igényességének, korszerűségének és kritikájának fényében a kicsiségünket, szellemi fogyatékosságainkat fokozottabban érezzük. Akkor adózunk Kármán emlékének a legméltóbban, ha a nemzetiségi létünkből adódó problémák rendezésében a tőle tanulható kíméletlen önismerettel, a „nemzeti kényeztetés“ levetkőzésével és a hozzá méltó igényességgel járunk el. Fogarassy László a 6. vörös hadosztály és vezetői Ebben az évben ünnepeljük a Magyar, Bajor és Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenéves évfordulóját. Ennek alkalmával adalékokat teszünk közzé a magyar vörös hadsereg 6. hadosztályáról, amely a proletárdiktatúra idején a legnagyobb sikereket aratta, elfoglalva Kassát és Eperjest. E hadosztály csapatainak védelme alatt kiáltották ki Eperjesen a Szlovák Tanácsköztársaságot, amelynek — mint ismeretes — Kassán működtek a központi hivatalai. Az első magyar munkáskormány a III. internacionálé alapjára helyezkedve azt tartotta külpolitikai feladatának, hogy az orosz proletárhatalomra és a szomszédos kapitalista államok munkásságára támaszkodva közreműködjön további európai szovjetköztársaságok létrehozásában. A magyar katonai vezetők viszont másodlagos fontosságot tulajdonítottak a politikai célkitűzéseknek: egy esetleges orosz segítség számukra az antant által megtámadott nemzeti lét védelme szempontjából bírt jelentőséggel. Formális politikai és katonai szövetség sosem jött létre az 1919. évi események folyamán, a munkásság világforradalmának elmaradása pedig a Magyar Tanácsköztársaság elszigetelődését és bukását hozta magával. A nemzeti szempontok által ösztönzött katonai vezetők közé tartozott a 6. hadosztály parancsnoka, Rab Ákos vezérkari alezredes, valamint vezérkari főnöke, Bengyel Sándor százados, míg a hadosztályparancsnoksághoz beosztott politikai megbízott, dr. Münnich Ferenc tartalékos főhadnagy mint kommunista a proletár nemzetköziség gondolatát érvényesítette. A hadosztály gyalogsága a 33. aradi, a 36. csanád-csongrádi, a 101. Békés megyei és a 31. ezredből, valamint a VI. rohamzászlóaljból állott. Túlnyomórészt tehát tiszántúli parasztokból, főleg agrárproletárokból álló legénység, míg az ipari munkások száma jelentősen csekély volt. Legtarkább volt a 31. gyalogezred összetétele, amely az 1919. július 5-i hadrend tanúsága szerint a VI/46., 111/46. ős IX/101. zászlóalj összevonásával jött létre. Ugyanebben az ezredben szolgáltak az aradi menekültek, valamint a szikszói és gönci járásban sorozott vöröskatonák. Lovasságból csak egy szakasz állott rendelkezésére.1 1919 májusában a 6. hadosztályhoz kapott beosztást a kb. egy század erejű iglói géppuskás különítmény is,2 június második felében pedig a XIII. vörös vadászzászlóalj, amely aztán a júliusi tiszai hadjárat előtt az 1. vörös hadosztályparancsnokság alá rendeltetett.3 Ezt az utóbbi alakulatot az egykori 13. pozsonyi honvédgyalogezr^d Magyaróvárra költözött pótteste állította ki. Rab Ákos Stromfeld Auréllal egyidőben végezte el a Ludovika Akadémiát, az I. világháború elején pedig mint a nagyszebeni 23. hondvédgyalogezred századosa indult e!
