Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - Monoszlóy Dezső: Három vers
Monoszlóy Dezső L ÁTTA relativitás csata a rádió sistergő hangja óriási injekcióstűként közelít fejébe szúr a tű diadém a tő töviskoszorú a rücskös reszelő panaszát az illedelmes hangjegy-ruhák torkában szétrepültek mint párharcban a szétrepedt huzat s most fuldokolva a fehér tollözöntől fülébe gyűlt a nyál az előbbiekkel szinte egyidőben s önmagát forgató lemezről látta hallotta is a tű semmi a tű semmi a tű semmi nincs is tű nincs is tű nincs is tű csak a rádió sistergő hangja zúg csak a rádió sistergő hangja zúg csak a rádió sistergő hangja zúg Szimat nélkül hunyorgott Ali a szekrény tetején s mind értelmetlenebbé vált a lenti sürgés-forgás amelyből csak az ide-oda mozduló fejek imbolygó metszete látszott a bútorokon átfénylett a hunyorgó képernyő tekintete a vázákban szárukkal lefelé úsztak a szegfűk a szőnyegen meredten figyelt a macska az egyik sarok felé kíváncsisága kétségtelen egy ponthoz szegezte s ott fent Ali belátta hiába cseréltek helyet az előbbi macska-látványból morzsányi nem maradt s a mostaniból sem juthat senkinek Ustdob fagott kürthangon folyt a csata s a minaret tövében kuporgó vak koldus kalapjába csordult ott is sötét lett fekete réten fekete sasok vijjogtak csak akkor nőtt zölden egy-egy fűszál ha e sötét alapra rézpénz gurult a csatáról nem tudó kezekből szimultán HALLOTTA GONDOLKOZOTT
