Irodalmi Szemle, 1969
1969/2 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Kovács Endre: A Kossuth emigráció
mellett Is novellisztikusan hat ez az írás, s talán épp érzékeny llraisága, a novellisztikus elbeszélő hang teszi a költő születésének körülményeit, a cseléd- anya tragikumát felejthetetlenné. A faty- tyút örökbe fogadó léha és könnyelmű földesúr, amikor a hitelezők megszorítják, feleségestül felköltözik Árvába. Ott még volt mit elinnia és elkártyáznia a feleség vagyonából. S a költő anyját, Bálek Veronikát otthagyják Vitkócon. „A lány magára kapva ünneplőiét, kirontott a cselédházból — Írja Szalat- nai —, jutott a hintó után, mely elragadta a fiát. A kocsisok az úr parancsára ostort fogtak rá, amikor felkapaszkodott az egyik szekérre. Hiába kérlelte, vigyék öt is magukkal. Az ostorok rácsaptak Bálek Veronikára, leesett a szekérről. — Jaj, a fiam! Ne vigyék el a fiamat! — sikoltotta. Ez a sikoly maradt Vitkócon, itt bujkál most is a por lepte, töppedt, alázatos kis szilvafák alatt." Ilyen lírai hang már arcképvázlataiban is felcseng, sajátos egyéni ízt adva a verseket sűrűn elemző mondanivalónak, az irodalomtörténetből többé-ke- vésbé ismert adatoknak. A kötet másik részében századunk nagy magyar íróinak és költőinek alkotó titkait vizsgálja érzékeny tollal. Ha kortársakról van szó, akikkel az élet közelebbi és bensőségesebb kapcsolatba hozta, az elemzésekbe sok színes, személyes élmény vegyül, s ezek az egyéni hangú tényközlések becsessé teszik jegyzeteit. A kötet füljegyzete utal rá, hogy a szerző ott járt a Magas-Tátrá- ban Tóth Árpáddal, látta Juhász Gyulát szakolcai tanár korában, együtt volt egy héten át József Attilával, s barátjának mondhatta Szabó Lőrincet. Figyelmet érdemelnek ezek a miniatűrjei. Móricz Zsigmondról írott vázlatát is a sikerült, eredeti hangú írások közé sorolom. Szerencsésnek tartom, hogy ezekben a személyes találkozásukat felidéző írásaiban tartózkodón a háttérben marad, nem önmagáról vall, hanem újabb irodalmunk nagyjairól, akiknek kortársa volt. A Kaffka Margitról és Karinthy Frigyesről szóló tanulmányok vázlatosságuk ellenére is közel hozzák az olvasóhoz az alkotókat, de kötete újabb kiadásában Szalatnainak bizonyára lesz Radnótiról Is még jelentősebb mondanivalója, mint amit Példakép sorsa ellenére című arcképvázlatában róla feljegyzett. Helyénvalónak tartanám, ha erről az újabb kiadásról idejében tudomást szereznénk, hogy egy közös megjelentetés lehetővé tenné e tanulságos, szép írások megismerését diákjaink és olvasóink körében. Egri Viktor Kovács Endre: A Kossuth emigráció I Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967, 502. I.) Kovács Endre, a történelmi tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének osztályvezetője, tagja volt annak a sarlós generációnak, amely négy évtizeddel ezelőtt A Mi Lapunk, Scherer Lajos losonci diák- és cserkészújsága körül szerveződött. Itt jelentek meg gimnazista korának első írásai, tizennyolc éves korában önálló verseskötettel debütál, regényeket ad ki, hogy évek múltával teljesen az irodalomtudományra és a történetírásra tegye fel életét. Harmincegy éve még a pozsonyi magyar reálgimnáziumban tanított, innen helyezték át Érsekújvárra. Kovács Endre az addig kellően fel nem tárt magyar-szláv történelmi kapcsolatok kutatásán munkálkodik, s eredményei közül ki kell emelnünk Bem Józsefről szóló monográfiáját, amely eddig a legjobb magyar nyelvű Bem-életrajz. A cseh-magyar kapcsolatokról szóló könyve cseh fordításban is megjelent. A szerzőt újabban a Világostól a kiegyezésig terjedő időszak, s ezen belül a Kossuth-emigráció érdekli, amellyel itt recenzált könyve foglalkozik. További, a kiegyezés történetét feldolgozó monográfiája sajtó alatt áll. A Kossuth-emigrációról szóló monográfia egyes részlettanulmányai az alábbi címeket viselik: Az olasz nemzeti egységmozgalom és a magyar emigráció, A Kossuth-emigráció lengyel kapcsolatai, A Kossuth-emigráció és a románok, A Kossuth-emigráció szerb kapcsolatai. A legérdekesebbnek s egyúttal legsikerültebbnek az olaszokkal foglalkozó fejezetet tartom. Az 1848/1849-es szabadságharc
