Irodalmi Szemle, 1969
1969/2 - Keszeli Ferenc: Versek
róla. És a levegő egyre jobban izzott, közeledett a dél. A meleg szellő átfújt Mesmeg elvékonyodott izomszálai között. Citera hangján szólalt meg teste, és ebbe a zenébe mordult bele a déli harangszó. Mesmeg gyorsan siklott fel a homokdombon. Nadrágja alsó fele sötétkéken ütött el a sárga homoktól. A patak vize csöpögött belőle. A nedves vonal kettéosztotta őt: a vonal fölött még ember volt, alatta már csak víz és homok. Feszült szempárok néztek a falu felé. Várták a felbukkanó porfelhőt, melyben teherautó himbálódzik. Mielőtt utolsót kondult volna a harang, felzúgott a teherkocsi motorja. Felengedett a feszültség. Egymást s önmagukat tiporva rohantak a hang irányában. Aki elsőnek odaér, azé az autó, az kapja a három százast, az vizelhet este a biliárdasztal alá. Mesmeg kék vászonnadrágja ott lobogott elöl. Már-már elérték a porgomolyagot, melyből elővillogott a gépkocsi. A sofőr röhögött rajtuk. Utolsót kondult a harang, s ebben a pillanatban felnyögött a teherkocsi légfékje. Pont akkor, mikor már majdnem összecsapott a két porfolyam. Földbe gyökereztek a lábak, s a porfelhő lassan szállingózott fölfelé. A porkupola alatt az autó körül nyüzsögtek az emberek, s a kerekek alól- Mesmeg kők vászonnadrágja csüngött ki. Ö ért az autóhoz elsőnek. Ö lett az első. A homokkupacok lassan szóródtak vissza a vízbe, a kilyukasztott patakmederbe, hogy azt újból betöltsék. A mező visszabillent a helyére, és egyszerre minden borzasztóan tárgyilagossá vált. Az autó hátán ott feküdt Mesmeg félig homokká vált teste — mégis az ő homokját viszi az autó. Rövid időre beköltöztették őt a templom lyukas teteje alá, ahonnan a következő harangszóval kibújt a lyukas bádogtetőn, és letekintett a patakpartra. Nézte, hogyan barátkozik a víz a homokkal, aztán lassan rápergett a száraz fövenyre. Este a biliárdasztal alja száraz maradt. egyedül öblös székben láthatatlan üresség lebeg valahol túl az üvegfalakon s a végtelenen innen halott madarakat hordanak a kozmikus szelek az őrültek holdfényt isznak — mondják engem is bolondnak vélnek pedig bennem csak borzasztóan egyszerű fájdalmak zakatolnak de ne tessék félreérteni hölgyeim és uraim még véletlenül sem úgy mint a mozdonyok mindezt ülve muzsikáltam el magamban az üvegfalak innenső oldalán egy négyütemű asztal fölött egyes-egyedül Keszeli Ferenc cím nélkül a semmi: por urna-nemlét pora nemlétező születés erőhatások nihil-vignettája porból lett por mint újraszövött szövetből szövet tessék! járjatok benne mezítelenül próbáljatok meg ruhástól nem lenni
