Irodalmi Szemle, 1969
1969/2 - Yasunari Kawabata: Élet a maszk alatt
— Mindent egybevetve, főnyeremény! De a megboldogult családja nem lehet nagyon elégedett. — Éppen a megboldogult családjáról kellene most beszélnünk. Felkeresett Mizuta asszony — fűzte hozzá Suzumoto hivatalosabb hangnemben. — Ezt bízta rám — folytatta s valami szövetdarabot bontott szét, amelybe egy meglehetősen kis csomag volt becsavarva: nő-maszkok. — Tessék. Mizuta asszony kért, hogy vegyem meg ezeket. Eljöttem, hogy megmutassam neked. — Én végképp nem ismerem ki magam bennük. Tudok a létezésükről, anélkül, hogy valaha is láttam volna őket, akárcsak Japán három híres vidékét... Suzumoto két dobozból emelte ki a zsákokba burkolt maszkokat. — Ez Jido, ez pedig Kasshiki. Ez is, az is fiú-maszk. — Fiú-maszk? Csakugyan? Shingo kezébe vette Kasshikit, s hogy megtekinthesse, ujja közé fogta a fülnyíláson átfűzött papírzsineget. — Mint látod, a haját gingko-levél mintája szerint festették a homlokára. A serdülők hajviseletéhez hasonlít. Olyan ifjú arca ez, aki épp a nagykorúvá avatása előtt áll. Nézd, még gödröcskék is vannak az álián. Valóban. Shingo természetes mozdulattal nyújtotta ki a karját. — Tanizaki kisasszony, a szemüvegem! — Nézd! Ez az! Úgy látszik, a maszkokat kinyújtott karral kissé megemelve kell szemügyre venni. A távollátás kedvező a nő-maszkok megfigyelésére. Kicsit ferdén kell őket tartani, hogy árnyékban legyenek. Rémlik, mintha ismernék valakit, aki hasonlít rá. A látogató elmagyarázta, hogy a maszk előredöntését „sötétítésnek“ nevezik. Kifejezése ekkor mélabús árnyalatot nyer. Ha viszont hátrafelé döntjük, akkor „megvilágítjuk“ a maszkot, mert az arc vidámnak látszik. Ha balról jobbra forgatjuk, ez esetben „felhasználjuk“, vagy — mint mondani szokás — „lefoglaljuk“ a maszkot. — Valakire emlékeztet — ismételte meg Shingo. — Nehezen tudom fiúnak elképzelni, inkább talán fiatal férfi volna ... — Valamikor korán értek a gyerekek. Ráadásul az, amit gyermeki arcnak nevezünk, nevetségesnek tűnne föl. Figyeld csak meg, ez fiú-maszk, Jido azonban szellem. Azt hiszem, az örök ifjúságot jelképezi. Az öregember megvizsgálta Jidót, Suzumoto fölvilágosításai szerint forgatva a maszkot. Jidónak olyan volt a frufruja, mint egy kislányé. — Mit szólsz hozzá? Kellenek? Shingo a maszkot az asztalra tette. — Neked ajánlották fel őket. Vedd meg hát magad! — Én már vettem belőlük. Az igazat megvallva, az özvegy öt maszkot hozott el nekem. Kettőt, két női maszkot megtartottam, egyet Uminóval vásároltattam meg. Most hozzád jöttem. —- Szóval ez itt a maradék! Te a női maszkokat tartottad meg. Igazán kedves tőled! — Inkább azokat szeretnéd? — Azokat? Nem, egyiket se kívánom különösebben. — Ha úgy gondolod, elhozhatom az enyéimet. Megkönnyebbülés lesz számomra, ha akarod. Tudván, hogyan halt meg Mizuta, megszántam az özvegyet, s nem mertem elutasítani. Hát így történt. De azt mondták, hogy ezek jobbak, mint a női maszkok. Örök ifjúság: hát nem csodálatos? — Mizuta halott. Toriyama, akiről azt beszélik, hogy hosszan nézegette őket Mizutá- nál, másnap meghalt. Ez éppen nem kellemes dolog. — De hiszen ez a maszk az örök ifjúságot jelképezi! — Voltál-e Toriyama temetésén? — Nagy udvariatlanság, de valami közbejött, s nem mehettem. Suzumoto felállt. — Mindenesetre itt hagyom nálad a maszkokat. Nézegesd nyugodtan. Ha nem tetszik, elküldheted valaki másnak. Shingo feltette a szemüvegét, s megpróbálta eltávolítani a papírzsinegeket. Ekkor a tárgy hirtelen megvilágosodott, Shingo pedig kis híján felkiáltott, olyan szépnek találta Jido hajának és ajkának rajzát.
