Irodalmi Szemle, 1969
1969/2 - Csontos Vilmos: Versek - Kulcsár Ferenc: Versek
hatvanadik lépcső tengerben élek Hatvanadik lépcső. Pihenni kellene. — S megcsap a kísértő Alkony lehelete. Beleborzong a szív, De a szem fényt keres, Jelt, mi biztat, mi hív: Lépjek még — érdemes! Lépjek még! — S a jelre Lám, hiába várok. Csak a naplemente Pírja, amit látok. — De amott, mintha fény Gyulladna — ott följebb ... — Jaj. szemem szögletén Az is csak egy könnycsepp. Tengerben élek. Körülöttem cápák nyüzsögnek. Mindennap felfalnak, Mindennap kiköpnek, — Hogy éljek, hogy nyögjek. Tengerben élek. Lehúz örvénylő mélység, Feszült izmokkal úszom. Messzi a part: még, még! — Ne hagyj el — reménység! Tünde nosztalgia Kulcsár Ferenc le hunyt arcod nyakad fényét sörényemmel belobogom álmaidat éltedet patáimmal legázolom álom Lánc, lánc eszterlánc gyűlöletem tánca — bordáimon fellobban nappalaim láza. (havazzatok templomok misézzetek asszonyok) esetleg ha fekete dallamra hullhat a hó (havazzatok templomok misézzetek asszonyok) Lánc, lánc eszterlánc gyöngeséges cérna — hajnalra ha felhasadnék, napkönnyem csordulna. metamorfózis tenyérnyi téren ég a szél dermed a jégcsap — beleér beleér belehal de előbb számol százig rom antikázik megszakadásig Csontos Vilmos
