Irodalmi Szemle, 1969

1969/2

Talán nincs olyan hely a mai Szlovákia területén, melyhez valami emlék ne fűzné. Zólyomban született, Pozsonyban „mesterségesen járt juhásztáncával csu- dálkozásra ragadá” a fejedelmi nézőket, s ő írja le először a „Pozsony” városnevet versben (a Bécsi Zsuzsánnáról és An- na-Máriáról szerzettben].

Virágénekek, himnuszok s névtelen szerzők áradatából emelkedett a magyar irodalom csúcsára. Ügy járt kortársai előtt „mint az sas az többi madarak előtt” — így jellemzi Rimay, a hűséges költő-tanítvány, a Balassi-versek első tudatos propagátora. Bővérű líráján érző a virágénekek és népdalok i

Mert mint méi rges nyíllal lőtt váci, c* Kibűi nyílva/ ki nem szakad,

Fetreng, sem élhet sem halhat,

Ügy tűr én szivem fájdalmat

/ * i?#*!***^

Élete %llentmondásdl&kfra:** ü

Add meg életemnek,

Nyomorult fejemnek

Letört számyáU , {<&

Esztergom alatt esett el, egy ágyúgolyó mindkét lábát szétroncsolta. Kortársaitól

Balassi Bálint

(1551—1594)