Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - FIGYELŐ - Dobossy László: Az összhangzó értelem vonzásában
korunkra vonatkoztatott következetes alkalmazását jelenti Rolland cselekvő humanizmusa, amely új helyzetben — századunk első felének viszonyai közt — valósította meg Victor Hugo kívánságát (és Adymk eszményét) az eszmebarikádokon küzdő szellemi emberről. Páratlanul bátor és szinte már meghatóan következetes „búcsúja múltjától“ nemcsak egy mozgalmas fejlődési szakasz felmérése, hanem némileg önigazolás is: hű akart lenni önmagához, múltjához és eszményeihez, nem fejlődhetett más Irányban. Életének és küzdelmeinek előző nagy mozzanatai szintén erre figyelmeztették. „Nem szentimentalizmus- ből voltam 1914-ben és vagyok 1933-ban a béke és a népek közti együttműködés élharcosa — vallotta egyik naiplójegyze- tében —, hanem ésszerű törvényből, életbevágó igazság követelményeként. Ugyanez a törvény parancsolja, hogy harcoljak minden országban (s minden ország az enyémj a társadalmi igazságtalan ellen, az esztelen és szörnyű rend ellen, amely az emberiség kilenctized részét elnyomja és kizsákmányolja.“ A Rolland által ilyen módon meghatározott s egyben példásan szemléltetett cselekvő humanizmus tehát a teljesség igényét helyezi előtérbe. Rolland meg volt győződve arról, hogy korunkban és viszonyaink közt, a humanistának, aki e teljességi eszményt követi, állandó szellemi készenlétben kell lennie, s egyidejűleg kell vállalkoznia a szellem időtlenül érvényes alkotó tevékenységére és a mindennapi — gyakran tragikus — gondok-bajok enyhítésére. Ezért tekintette humanista feladatának, hogy közvetítsen, szilárd kapcsolatokat teremtsen a különféle, ám lényegileg együvé tartozó irányzatok követői közt, így segítve elő, hogy az egy cél felé más utakon közeledő jóakarattá emberek felújíthassák és elmélyíthessék a mindig újra meg újra időszerűvé váló párbeszédüket. „En magam — írta a fentebb már Idézett levelében Krammer Jenőnek — hű maradok küldetésemhez: közelebb hozom egymáshoz a kezeket, amelyek világszerte keresik egymást." Az összhang megteremtésének vágya, amely — láttuk — alapvetően jellemzi Romain Rolland embereszményét, nem annyira érzelmi, mint sokkal inkább értelmi vállalkozás: megvalósításában a teljes embernek kell részt vennie. Így alakulhat ki -az egyén és a társadalom, az ember és a világ harmonikus viszonya, amelynek létrehozásáért mindig mindnyájan felelősek vagyunk. Dobossy László helyreigazítás I. Lapunk 1969/5. számába Gömöri György kitűnő lengyel anyagába egész sor bántó sajtóhiba csúszott be. A leglényegesebbek: 1. A bevezető tanulmány második bekezdésében Galczyňski elhalálozási évszáma: 1953. 2. Elírások: a helyes Zych helyett Zich, Zbigniew helyett Zbygniew, Nikifor helyett Nikifer került a lapba. 3. A 405. oldalon a Szent György mítosza verseimet kiemelés nélkül beletördeltük a szövegbe, ezzel szemben az Ütlevél cím kétszer is előfordul, először kiemelés nélkül, másodszor kiemelten. Az első kiemelendő, s a különszakadt négy sor egybeolvasandó a következő szakasszal. 4. A 406. oldalon, a Czechowicz vers 3. szakaszában a „moccanatban“ kifejezés „moccanatlan“-ra javítandó. 5. A 409. oldalon Jan Zych versének utolsó sora így hangzik: „De csak hamura kong a harang“. II. Súlyos hiba csúszott az 1969/6-os számba, Gál István cikkébe is (534. oldal). A cím helyesen így hangzik: „Virginia Woolf angol Madách-ikiadása“. A ,cím a tartalomjegyzékben is kijavítandó. III. 1969/8. szám: 1. A borító első hajtókáján, a Petrőczy Kata Szidóniáról szóló kis pályaképbe utólag becsúszott „Liptovský Mikuláš“ törlendő: nem azonos a szóban forgó Bereg megyei (Kárpátalja) Szent- miklóssal. 2. Ugyanennek a számnak 765. oldalán a „Néhány gondolat..kezdetű címben a „statisztika“ szó „stilisztikádra javítandó. Kérjük a szerzők és olvasóink szíves elnézését!
