Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - FIGYELŐ - Kovács Győző: Gondolatok a Kassai Munkásról
Gondolatok a Kassai Munkásról Az Irodalom — Szocializmus sorozatban, 1969-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent egy vaskos kötet; a címe: Kassai Munkás. A kötetet összeállította és a bevezetőt írta: Botka Ferenc. Mindössze annyi kifogásolható, hogy a kiadó nagyon óvatos volt, s csak 700 példányban jelentette meg a kötetet. Ennyi a rövid, tényszerű tájékoztató. Találónak bizonyuló analógiával szeretnénk kezdeni a Kassai Munkásról szóló, korántsem teljességre törekvő beszámolónkat. Néhány éve — kötetének címadó írásában — Pándi Pál az Elsüllyedt irodalomról szólván, többek között arról írt, hogy ennek az „elsüllyedt irodalomnak“ felszínre búvárlása „nemcsak kegyeleti kötelesség, nem is az elvbaráti hűség és az ünnepi emlékezés jeladata csupán. Több, sokkal több ennél. A magyar szocialista szellemi élet tartozása, mondhatnánk: önmagának — de pontosabban így: a magyar népnek...“ (Pándi Pál: Elsüllyedt irodalom? 1963. 7.) Pándi Pál írókról beszélt — a szocialista irodalom vonulatának egyes tagjairól. A Kassai Munkás egész tábort, szellemi mozgalmat kelt életre. Híven tükrözve a Király István és Szabolcsi Miklós szerkesztette sorozatot, annak jellegét, értelmét és lényegét: Irodalom — Szocializmus. E gondolatokhoz (és tényekhez) szorosan hozzátartozik az, hogy ti. létezett, illetve létezik egy közép-európai (sőt: európai) szinttel mérhető generáció: publicisták, irodalmárok, politikusok — Fábry Zoltán, Gaál Gábor, Révai József vagy Sinkó Ervin —, alkik a szocialista Irodalom és elmélete első életre hívói, formálódásának hű tanúi voltak. Jórészt Magyarország határain túl éltek ők, s közülük úgyszólván csak Fábry Zoltán az egyetlen, a ma ás élő. Szocialista és közép-európai igényű: e kettősséggel tudjuk jellemezni a Kassai Munkást is; különösen annak 1919—1930 közötti szakaszát. Botka Ferencnek, a csehszlovákiai szocialista magyar és nemzetközi árodalom, sajtó hűséges és példás szorgalmú kutatójának — e kötethez írt — ihatalmas bevezetője (mind mennyiségileg, mind az anyag értékét tekintve!), a történelmileg kialakult eseményeknek megfelelően, négy, illetve öt korszakra osztja fel a Kassai Munkás, 1922. március 2-től pedig Munkás „életrajzát“: „1907—1914. Az úgynevezett „szociáldemokrata irodalom" korszaka, igen sok helyi vonatkozással. — 1918—1919. A polgári- és proletár forradalom hónapjai. Átmeneti periódus, túlnyomórészt csekély irodalmi értékű, provinciális jellegű közleménynyel. — 1919—1925. A proletkult korszaka. Irodalmi szempontból a lap legjelentősebb évei. — 1925—1930. A RAPP irodalompolitikáját tükröző periódusa, a lap másik nagy fontosságú időszaka. — 1930—1937. Az egységfrorit, majd a népfrontpolitika évei. Az előzőeknél jóval kisebb számú és jelentőségű közleménnyel" (6). Ezek a tárgyi tények, amelyekhez hozzá kell vennünk azt, hogy — amit véleményünk szerint a legtöbb kifogás fog érni majd — Botka Ferenc is csak az irodalmi anyagot vette tekintetbe elsősorban. De mit ír erről Botka Ferenc? „A Kassai Munkás [később: Munkás) harminc évfolyama hozzávetőlegesen ötezer irodalmi jellegű közlést tartalmaz. Ez a meglehetősen nagy anyag arra késztetett bennünket, hogy a lap feldolgozása alkalmával az Irodalom — Szocializmus sorozat előző kötetének összeállítójától eltérő módszerrel járjunk el. Míg ugyanis a 100 % egykori szerkesztője összeállításában a folyóirat teljes anyagát dokumentálhatta, tehát az irodalmi közleményeken kívül a politikai, az ideológiai és a kulturális vonatkozású cikkekből is válogatott, mi kénytelenek voltunk megelégedni a Kassai Munkás [később: Munkás) irodalmi arculatának a bemutatásával. Politikai, gazdasági és ideológiai kérdésekkel csak annyiban foglalkoztunk, ameny- nyiben azok az irodalomhoz kapcsolódnak: az irodalmi jelenségek mélyebb, társadalmi okait magyarázzák. A lap részletes sajtótörténete, párttörténeti vonatkozásai, ideológiai közleményei továbbra is feldolgozásra várnak" (6). Botka Ferenc megjegyzései éppen arra utalnak: mily mély és széles sodrású, sok irányú tevékenységű volt a Kassai Munkás; mindenesetre olyan, amelynek anyagát egyetlen, mégoly hatalmas terjedelmű kötetben sem lehetne bemutatni. Nem ügyes fordulatú kifogásként mondjuk: nem egy recenzió, ismertetés, hanem éveken át tartó szívós kutatómunka lenne alkalmas arra, hogy érdemben bemutatni és főleg felhasználni tudja Botka Ferenc kutatásait. Hatalmas és imponálóan fölényes
